Agrigento

Agrigento
Agrigento, Porta di Ponte
Agrigento címere Agrigento zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Szicília
Megye	Agrigento (AG)
Frazionék	Fontanelle, Giardina Gallotti, Monserrato, Montaperto, San Leone, Villaggio La Loggia, Villaggio Mosè, Villaggio Peruzzo, Villaseta
Polgármester	Marco Zambuto
Védőszent	Gerland of Agrigento
Irányítószám	92100
Körzethívószám	922
Forgalmi rendszám	AG
Testvérvárosok	Lista Tampa Valenciennes Perm Buenos Aires Split Granada
Népesség
Teljes népesség	55 512 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	241,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	230 m
Terület	244,57 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 37° 18′ 40″, k. h. 13° 34′ 36″37.311075, 13.57654722222237.311075°N 13.576547°EKoordináták: é. sz. 37° 18′ 40″, k. h. 13° 34′ 36″37.311075, 13.57654722222237.311075°N 13.576547°E
Elhelyezkedése Agrigento térképén
Agrigento weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Agrigento témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Agrigento régészeti lelőhelyei Templomok völgye
Világörökség
A Concordia-templom
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II, III, IV
Felvétel éve	2007
Elhelyezkedése
Templomok völgye Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 37° 18′ 40″, k. h. 13° 34′ 36″37.311075, 13.57654722222237.311075°N 13.576547°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Agrigento témájú médiaállományokat.

Agrigento (szicíliai nyelven Girgenti vagy Giugenti) város Szicíliában, Agrigento megye székhelye. A tengerparthoz közeli hegytetőn, az ókori görög Akragasz (latinul Agrigentum) város helyén fekszik.

Földrajza

Egy tengerre néző hegytetőre építették. A közelében két folyó is található, a valamikori Hypsas (Sant'Anna) és az Akragasz (San Biagio). A várostól északra természetes erődítményként egy sziklaszirt emelkedik.

Történelme

A Kr. e. 582–580 közötti időben alapították a Gela városából érkező görög telepesek. Az Akragasz név jelentése nem tisztázott, noha számos magyarázat született rá. Az egyik elképzelés szerint a név legendás alapítójától, Akragantétól származik. Ez az egyike azon visszamenőleges magyarázatoknak, amik a látszólag logikus mezőgazdász népi etimológia ellenére, homályos értelmű elnevezése értelmezésére születtek.

A vidék már az őskorban is lakott volt. Erről tanúskodik számos bronzkori lelet. Az első görögök az i. e. 7. század végén tűntek fel (ebből az időből származik a montelusai archaikus nekropolisz).

Thuküdidész szerint a várost Kr. e. 580-ban alapították meg. („Körülbelül Gela alapítása után 108 évvel a gelaiak megalapították az Akragasz folyóról elnevezett Akragaszt, létrehozójaként Arisztonoszt és Püsztilloszt nevezvén meg, és a városban ugyanolyan intézményeket állítottak, mint a sajátjaik voltak” – Thuküdidész, IV. könyv, 4.) Elhelyezkedése stratégiai fontosságú volt a rodoszi-krétai származású nép számára, mivel politikai és katonai befolyásukat így kiterjeszthették a sziget nyugati partjaira.

Akragasz gyorsan fejlődő város volt, és az ókori Görögország leggazdagabb és leghíresebb gyarmatává lett. Gazdagságát a gabonakereskedelemnek köszönhette, mivel Szicília Hellász fontos gabonaforrása volt. Akragaszi Phalarisz és Akragaszi Teron türannoszok alatt lett igazán jelentős. Teron Kr. e. 483-ban elfoglalta Himera észak-szicíliai várost, annak elűzött uralkodója a karthágóiakhoz menekült, akikkel jó viszonyban volt, és tőlük kért segítséget. Kr. e. 480-ban (első himérai csata) Akragasz legyőzte a karthágói csapatokat is. A csata valódi győztese mégis a segítségül hívott Szürakuszai lett. A rabszolgává tett hadifoglyok viszont több középületet, vízvezetéket és egy jókora mesterséges tavat építettek Akragaszban. Teron fia, Thraszidéusz bukása után a település demokratikus városállam lett. Noha semleges maradt az Athén és Szürakuszai között kirobbant ellenségeskedésben, a helyi demokrácia megbukott, amikor a karthágói csapatok kifosztották a várost (Kr. e. 406). Akragasz soha többé nem nyerte vissza korábbi jelentőségét, bár Akragaszi Timoleon uralkodása alatt némileg újra felcsillant a régmúlt dicsőség fénye a Kr. e. 4. században.

Akragaszt mind az ókori Róma (Kr. e. 262), mind pedig a karthágóiak (Kr. e. 255) kifosztották a Kr. e. 3. században. A város a második pun háború (Kr. e. 218–201) idején különösen sokat szenvedett, amikor a háborús felek a terület birtoklásáért acsarkodtak. Róma végül Kr. e. 210-ben elfoglalta és a neve Agrigentum lett. A következő évszázadokban is többnyire görögül beszélő közösség lakta. A római uralom alatt a település újra virágzásnak indult, és lakói Julius Caesar halála (Kr. e. 44) után megkapták a római polgárjogot.

A Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom része lett. Ebben az időszakban a városlakók tömegesen hagyták el alacsonyan fekvő területeit, és a korábbi akropolisznak helyet adó hegytetőre költöztek. Ennek oka nem tisztázott, de a folyamat összefüggésbe hozható a szaracénok és a berberek part-menti rajtaütéseivel. 828-ban a szaracénok elfoglalták a város maradékait, és a város új neve Kerkent lett. Ebből származik szicíliai elnevezése, a „Girgenti”, amely 1927-ig maradt érvényben. Ekkor Mussolini úgy döntött, hogy a latin elnevezés olaszosított változatát teszi a város hivatalos nevévé.

Gazdasága

Agrigento jelentős idegenforgalmi központ, ami nem meglepő, ha gazdag kulturális és történelmi örökségét nézzük, s egyben a környező vidék mezőgazdasági központja is. Már a római kor óta folyik a kén és a hamuzsír bányászata. Kivitelüket a közeli Porto Empedocle kikötőjén keresztül bonyolítják le (a városkát Empedoklészről, a nagy akragaszi filozófusról nevezték el). Az egy főre jutó jövedelem alapján Agrigento Olaszország egyik legszegényebb városa. 1994 előtt állandó gondot jelentett a szervezett bűnözés jelenléte, ami leginkább a maffia működését pl. a drogcsempészetben jelentette. 1993-ban nagyszabású tisztogató műveletben elfogták a főkolomposokat, megszabadítva a sziget e részét a bűnözőktől.

Főbb látnivalók

Bővebben: Templomok völgye (Agrigento)

Az ősi Akragasz nagy területen feküdt, egy részét még máig sem tárták fel. A leghíresebb régészeti látványosság a Templomok völgye: az ősi város déli részén tíz fölséges, dór stílusban épült görög templom romja látható, amiket a Kr. e. 6. és 5. század között építettek. Föltárt és fölújított állapotukban némelyikük a mai Görögország területén kívül eső legnagyobb és legjobban megőrzött ókori görög emlékek közé tartozik. A szóban forgó terület a világörökség része. Két olyan épület maradt meg a legjobb állapotban, amelyeket minden bizonnyal Héra és Concordia (akinek Aquincumban is van szentélye, a görög Harmonia megfelelője) istennőknek szenteltek.

A Concordiának szentelt templom figyelemre méltóan jó állapotban maradt fönn, ugyanis 597-ben keresztény templommá alakították át. A környező területet a korai keresztények katakombaként használták; a kriptákat a sziklákból vájták ki.

A többi templom már nincs ilyen jó állapotban, mivel számos földrengés rongálta meg őket, és köveiket is előszeretettel használták fel későbbi építkezésekhez. A legnagyobb közülük Zeusz temploma, amelyet a himérai csata (Kr. e. 480) emlékére állítottak, és a valaha épült legnagyobb dór templomnak tartják. Annak ellenére, hogy használatban volt, láthatóan sohasem fejezték be, és a munkálatokat a karthágóiak Kr. e. 406-os inváziója után abbahagyták. A 18. században a templom maradványaiból sok követ elszállítottak és fölhasználtak Porto Empedocle kikötőjének építésénél is.

Héphaisztosz, Héraklész és Aszklépiosz tiszteletére is építettek templomokat e szent helyen. Démétérnek és Perszephonénak is van itt szentélye (ez utóbbit korábban a Diokuroszok templomaként ismerték). A punok által gyújtott pusztító tüzek nyomai még ma is látszanak a szentélyek kövein.

Számos egyéb hellén és római lelet is található a város környékén. Ezek között egy, a hellenisztikus kor előtti barlang Démétér temploma mellett helyezkedik el, a San Biagio-templom alatt.

Egy, a szent terület mellett levő, késői hellenisztikus síremlék tévesen jelezte „Teron sírjának” helyét. A 13. században épült San Nicola-templomban föllelhetünk egy, az 1. századból származó „herónt” (hősi síremléket). A környéken föltártak egy görög-római települést is. Számos ókori nekropolisz vár még föltárásra.

A mai Agrigento modern város, bár számos középkori és barokk épület megmaradt. Ezek közül megemlítendő a 14. századi katedrális és a 13. században épült Santa Maria dei Greci-templom (görögök Szűz Máriája), ami egy ókori görög templom helyén áll. Figyelemreméltó archeológiai múzeum is van itt, amely az ókori város leleteit mutatja be. A lakosok időről időre tiltakoznak a „Városunk nem nekropolisz” jelmondattal, ami azt jelenti, hogy a holtak helyett törődjenek inkább az élőkkel.

Hírességei

• Empedoklész ókori görög filozófus, költő, orvos és tudós
• Luigi Pirandello Nobel-díjas író, egy környékbeli falu szülötte
• Leonardo Sciascia író, újságíró, dramaturg és politikus

Testvérvárosok

• Tampa, Amerikai Egyesült Államok
• Perm, Oroszország
• Valenciennes, Franciaország

Források

• Szicília, a látnivaló (ARNONE Editore, 1999)
• A Wikipedia angol nyelvű változatának Agrigento szócikke

Jegyzetek

Hivatkozások

• TheSicilySite.com
• A templomok völgye
• Best of Sicily Archiválva 2020. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Utazási információk Agrigentóról a Wikivoyage-en
• Sicily Archiválva 2020. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben