Antihős

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Az antihős egy szereplőtípus, aki olyan személyiségjegyekkel bír, amelyeket hagyományosan a gonosztevőkkel vagy más, a társadalom által megvetett vagy kevésre tartott személyekkel szoktak kapcsolatba hozni. Antihős tehát olyasvalaki, aki a történet keretei között ugyan mint hős szerepel, de onnan kiemelve könnyen úgy látnánk, mint ellenszenves figurát.

Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet.
József Attila

Típusai

Az igazságkereső hős

Valószínűleg a legelterjedtebb fajta antihős, akinek a hagyományos hőssel egyezőek a céljai, de aki számára „a cél szentesíti az eszközt”. Az igazságkereső csalódott a társadalomban és az igazságszolgáltatásban és a törvényes oldalt feladva a saját módszereivel próbál érvényt szerezni az igazának. Hősiességét az adja, hogy nem csak saját vagy családja létéért kell harcolnia (már önmagában ez is hőssé tehetné), de gyakran egy nagyobb közösség (nép, ország, emberiség, elnyomott kisebbség stb.) sorsa is az ő harcának sikerén áll vagy bukik.

Tipikus igazságkeresők:

  • Robin Hood, Rózsa Sándor, Sobri Jóska
  • Mad Max az azonos című filmből
  • Simon József, a Dögkeselyű taxisofőrje
  • Szellemkutya, az azonos című film főhőse
  • Katona József Bánkja
  • Batman (képregény-figura), aki egyben szörny-típus is.
  • Condrado Cattani felügyelő, a Polip c. filmsorozat hőse
  • The Punisher / Megtorló (képregény-figura)
  • Roland Deschain, Stephen King A Setét Torony ciklusának főhőse

A fejlődő hős

Egy másik típusú antihős a történet elején gyakran kegyetlen, cinikus, önző, előítélettel teli, érzéketlen, éretlen, vagy közömbös. Ahogy a történet előrehalad, a szereplő megváltozik és fejlődik és végül lélekben is hősiessé válik.

Tipikus fejlődő hősök:

A sodródó hős

Ez a fajta hős képtelen érdemben bármit is tenni az ellen, ami történik vele, bár többnyire tudatában van a dolgok jelentőségének. A körülötte működő hatalmakhoz képtelen felérni, és többnyire csak hétköznapi sikereket könyvelhet tettei többnyire balul sülnek el. Helyzete a tragikus hősökkel rokonítja. Antihőssé nem feltétlenül, de gyakorta válik, ha helyzete gonosztettekbe kényszeríti.

Példák:

A bukott hős

Az ilyen hős élete csalódások sorozata; bár rendületlenül hisz a céljaiban, képtelen győzedelmeskedni. Ezekben a történetekben többnyire a gonosztevő győz a végén, a hős elbukik.

Tipikus bukott hősök:

A hétköznapi hős

Néha az antihős lehet egy hétköznapi személy, aki híján van a hősi képességeknek és erényeknek, és inkább hajlamos olyasmire, mint az önzés, gyávaság vagy lustaság. Általában rajtuk kívül álló okok miatt kerülnek olyan helyzetekbe, amelyekbe a hagyományos hős szokott.

Példák a hétköznapi hősre:

A sötét hős

Az antihősnek lehetnek olyan jellemzői, amelyek közösek a hagyományos hősökkel, de erkölcsileg kétértelműbb tulajdonságokkal is rendelkezhetnek. A sötét hős általában valóban harcol a gonosz ellen, de tettei nem mindig önzetlenek, nemesek vagy tisztán jók. Megkérdőjelezhető döntéseket hozhatnak, vagy akár erkölcsileg megkérdőjelezhető cselekedeteket is végrehajthatnak egy nagyobb cél nevében.

Példák a sötét hősre:

A gonosztevő

Némely esetben a hősnek egyáltalán nincsenek pozitív tulajdonságai. A szereplő vitathatatlanul gonosz (még ha vannak jó tulajdonságai is), attól a ténytől eltekintve, hogy a történet rá koncentrál és így arra kényszeríti az olvasót vagy nézőt, hogy szembenézzen a saját sötétségével.

Néhány példa:

A szörny

Legtipikusabb formájában érző szívű lény, akit azonban különféle okok miatt – leggyakrabban torz, visszataszító vagy félelmetes külseje, és/vagy gyengeelméjűsége, illetve egyszerűen csak rossz híre vagy rendkívüli volta miatt – a társadalom kivet magából. Általában tragikus véget ér. Gonosszá is válhat (ha csak időlegesen is), de az is előfordul, hogy önmagát áldozza fel valamilyen jó cél érdekében. „Szörnysége” modernebb művekben „átvitt” értelmű is lehet, mely például egy kettős életnek csak a „sötétebbik” felében vagy alakjában nyilvánul meg; vagy pedig valójában nem is szörnyeteg, vagy nem olyan mértékben vagy értelemben, ahogyan a környezete hiszi ezt róla (mint Waltari Nero-ja).

Példák:

A fanatikus

Ez a karakter „alapjában véve” jószándékú, de saját (pozitív) igazáról és értékeiről oly mértékben meg van győződve, hogy már-már az őrültségig ragaszkodik hozzájuk, ezzel romlásba döntve nemcsak magát, de – súlyos esetben – környezetét is.

Példák:

  • Gyakori Henrik Ibsen drámáiban (Werle alakja a Vadkacsában)
  • Sütő András: Advent a Hargitán c. műve
  • Lugal király Kodolányi János Vízöntő c. regényében (egyben bukott hős is)
  • Mr. Harmonika a Volt egyszer egy Vadnyugatból.
  • Kosztolányi Nérója
  • Sir Charles Grover (aki dínókat vitt a jelenbe kiüríteni Londont hogy visszavigyen egy nagy csoport embert (a tudtukon kívül) hogy újrakezdje az emberi civilizációt), a Ki vagy, doki? sorozat Invasion of the Dinosaurs részéből.

Kapcsolódó szócikkek

  • Tragikus hős
  • Byroni hős
  • kitalált antihősök listája
  • ellenkultúra

Források

  • Murat Kadiroglu: 1. A Genealogy of Antihero (tanulmány).
Nemzetközi katalógusok