Apofízis

Az apofízis (görögül: αποφυσις, latinul: apophysis, jelentése fogyás) általános jelentése nyúlvány, kitüremkedés. Különböző tudományágakban, különböző jelentéssel bír:

a botanikában rendellenes virágzat, amikor a főtengely tovább nő és nem végződik csúcsvirágban.
a botanikában címer a fenyők tobozán.
a földtanban telérkőzetekből kiinduló nyúlvány, amely melléküregek töltelékeként a szomszéd kőzetbe benyomul. Általában a magmás kőzetek képeznek apofíziseket.
az anatómiában valamely csont végrésze, nyúlványa.
az építészetben az oszlopok karcsúsodását. Még szűkebb értelemben a negyed kör alakú karima, vaskanyarék, mely összekötő tagozatul szolgál valamely egyenes oldalú, kissé kiszökő lap, tehát a plintus és az oszlop törzse, vagy a fal között, mely a lapon emelkedik. Az apofízis leginkább talpazatokon és oszloplábakon fordul elő.

Források

Netlexikon^{[halott link]}
Bokor József (szerk.). Apofizis, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. június 11.