Az év madara

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el az „Év madara” programját. Ennek célja, hogy a társadalommal megismertesse azokat a madárfajokat vagy fajcsoportokat, amelyek védelmében a lakosság vagy annak egyes csoportjai (például gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepet kaphatnak. Emellett felhívja a figyelmet azokra az érdekütközésekre, konfliktusokra, amelyeket fel kell oldani. Az év madarának csak olyan fajt választanak, amelynek folyamatos védelmében az egyesület tevőlegesen is részt vesz.

2011-ben kísérletképpen internetes szavazással választatták meg, hogy a három ajánlott faj közül melyik legyen 2012-ben az év madara. Az akciót sikeresnek ítélték, ezért a következő években is így választanak.

Az év madarai

• 1979: gyurgyalag (Merops apiaster)
• 1980: fehér gólya (Ciconia ciconia)
• 1981: fehér gólya (Ciconia ciconia)
• 1982: a fecskék:
  • füsti fecske (Hirundo rustica)
  • molnárfecske (Delichon urbicum)
  • partifecske (Riparia riparia)
• 1983: a fecskék
• 1984: a cinegék:
  • barátcinege (Poecile palustris)
  • búbos cinege (Lophophanes cristatus)
  • fenyvescinege (Periparus ater)
  • kék cinege (Cyanistes caeruleus)
  • kormosfejű cinege (Poecile montanus)
  • széncinege (Parus major)
• 1985: gyöngybagoly (Tyto alba)
• 1986: túzok (Otis tarda)
• 1987: fogoly (Perdix perdix)
• 1988: kuvik (Athene noctua)
• 1989: búbos banka (Upupa epops)
• 1990: búbos banka (Upupa epops)
• 1991: európai szalakóta (Coracias garrulus)
• 1992: vörös vércse (Falco tinnunculus)
• 1993: barátposzáta (Sylvia atricapilla)
• 1994: fehér gólya (Ciconia ciconia)
• 1995: fülemüle (Luscinia megarhynchos)
• 1996: vörösbegy (Erithacus rubecula)
• 1997: harkályok:
  • nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
  • fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)
  • balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)
  • közép fakopáncs (Dendrocopos medius)
  • kis fakopáncs (Dryobates minor)
  • zöld küllő (Picus virirdis)
  • fekete harkály (Dryocopus martius)
  • nyaktekercs (Jynx torquilla)
• 1998: harkályok
• 1999: fehér gólya (Ciconia ciconia)
• 2000: kerecsensólyom (Falco cherrug)
• 2001: bíbic (Vanellus vanellus)
• 2002: sárgarigó (Oriolus oriolus)
• 2003: pacsirták:
  • mezei pacsirta (Alauda arvensis)
  • erdei pacsirta (Lullula arborea)
  • búbospacsirta (Galerida cristata)
• 2004: rozsdafarkúak (Phoenicurus spp.)
• 2005: parlagi sas (Aquila heliaca)
• 2006: tövisszúró gébics (Lanius collurio)
• 2007: mezei veréb (Passer montanus)
• 2008: kanalasgém (Platalea leucorodia)
• 2009: kék vércse (Falco vespertinus) és vetési varjú (Corvus frugilegus)
• 2010: a fecskék
• 2011: széncinege (Parus major)
• 2012: egerészölyv (Buteo buteo)
• 2013: gyurgyalag (Merops apiaster)
• 2014: túzok (Otis tarda)
• 2015: búbos banka (Upupa epops)
• 2016: haris (Crex crex)
• 2017: tengelic (Carduelis carduelis)^[1][2]
• 2018: vándorsólyom (Falco peregrinus) (20 éves visszatérésének évfordulója alkalmából, nem közönség szavazással)^[3]
• 2019: gólyatöcs (Himantopus himantopus)^[4][5]
• 2020: erdei fülesbagoly (Asio otus)^[6]
• 2021: cigánycsuk (Saxicola rubicola)^[7]
• 2022: zöld küllő (Picus viridis)^[8]
• 2023: barkóscinege (Panurus biarmicus)^[9]
• 2024: kerecsensólyom (Falco cherrug)^[10]

Jegyzetek

Források

• Farkas Roland, Gáti Eszter: Bódva-völgyi Madárvonulás-kutató és Természetvédelmi Tábor. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 2011.
• A korábbi évek madarai