Bárium-szulfát

Bárium-szulfát
A bárium-szulfát szerkezete
A bárium-szulfát háromdimenziós modellje
IUPAC-név	Bárium-szulfát
Más nevek	barit, súlypát
Kémiai azonosítók
CAS-szám	7727-43-7
RTECS szám	CR060000
ATC kód	V08BA01
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	BaSO4
Moláris tömeg	233,43 g/mol
Megjelenés	fehér színű, kristályos
Sűrűség	4,5 g/cm³[1]
Olvadáspont	1580 °C (bomlik)[1]
Forráspont	(nincs)
Oldhatóság (vízben)	oldhatatlan[1]
Veszélyek
EU osztályozás	(nincsenek veszélyességi szimbólumok)[1]
R mondatok	nincs R-mondat[1]
S mondatok	nincs S-mondat[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation	Bárium-klorid Bárium-nitrát Bárium-karbonát
Azonos anion	Kalcium-szulfát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A bárium-szulfát a bárium kénsavval alkotott sója, szulfátja. Képlete BaSO₄. Fehér színű, amorf vagy kristályos szerkezetű, szagtalan, íztelen por. Sűrűsége nagy. Oldhatatlan vízben és híg savakban, de tömény savak kis mértékben oldják. A báriumvegyületek többségével ellentétben vízben való oldhatatlansága miatt nem mérgező.

Kémiai tulajdonságai

Ha hevítik, kén-dioxid fejlődése közben bomlik. Bárium-szulfiddá redukálódik hidrogén, szén, kén, és bizonyos fémek hatására. A szénnel végzett redukció egyenlete:

${\displaystyle \mathrm {BaSO_{4}+4\ C\rightarrow BaS+4\ CO} }$

Ha szilícium-dioxiddal olvasztják össze, bárium-metaszilikáttá alakul, emellett kén-dioxid és oxigén fejlődik.

${\displaystyle \mathrm {2\ BaSO_{4}+2\ SiO_{2}\rightarrow 2\ BaSiO_{3}+2\ SO_{2}+O_{2}} }$

Előfordulása

A bárium-szulfát a természetben megtalálható ásványként, a neve barit vagy súlypát. Ez az ásvány rombos szerkezetű kristályokat alkot.

Előállítása

Finom eloszlású bárium-szulfát a következőképpen állítható elő súlypátból: először szénnel izzítják, ekkor bárium-szulfiddá redukálódik. Ezt sósavval átalakítják bárium-kloriddá, majd ennek az oldatából nátrium-szulfáttal bárium-szulfát csapadékot választanak le. Ez az úgynevezett lecsapott bárium-szulfát, ami jó fedőképességű festék.

A természetben megtalálható bárium-szulfát is forgalomba kerül. Ehhez először megőrlik, majd iszapolják és szárítják.

Felhasználása

Nagy mennyiségű bárium-szulfátot alkalmaznak festékek gyártásához. Előnyös tulajdonsága a bárium-szulfátot tartalmazó festékeknek, hogy nem mérgezőek. Nem változnak légköri hatásokra. A fedőképessége azonban az ólomfehérnek jelentősen jobb, mint a bárium-szulfáté. A papírokhoz is keverik, hogy az fehér színű és csillogó felületű legyen. A finom eloszlású bárium-szulfát tömíti a papír pórusait, emiatt lesz sima felületű.

Az orvosi gyakorlatban röntgenfelvételek készítésekor alkalmazzák kontrasztanyagnak. A gyomor és a bél röntgenvizsgálatkor a beteggel bárium-szulfát pépet etetnek. A vegyület a röntgensugarakat elnyeli. Bevonja a gyomor- és a bélfalat és átlátszatlanná teszi azokat. Fontos, hogy a röntgenvizsgálatoknál használt bárium-szulfát ne tartalmazzon szennyezésként vízben oldódó és ezért mérgező báriumvegyületeket.

Jegyzetek

Források

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Nyilasi János: Szervetlen kémia
• Lukács, Gyula. Színmérés. Budapest: Műszaki Könyvkiadó (1982). ISBN 963-10-4484-x