BT–7
BT–7 | |
A BT–7 második sorozatának egyik példánya | |
Típus | könnyűpáncélos |
Fejlesztő ország | Szovjetunió |
Harctéri alkalmazás | |
Szolgálatban | 1935–45 |
Gyártó | Malisev Gépgyár |
Gyártási időszak | 1935–40 |
Gyártási darabszám | 2700[1] |
Háborús részvétel | Szovjet–japán határkonfliktusok, Téli háború, Lengyelországi hadjárat, Barbarossa hadművelet |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 3 fő |
Hosszúság | 5,66 m |
Szélesség | 2,29 m |
Magasság | 2,42 m |
Tömeg | 13 900 kg |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 6–22 mm |
Elsődleges fegyverzet | 20–K típusú 45 mm-es harckocsiágyú |
Műszaki adatok | |
Motor | 450 lóerős Mikulin M–17 |
Sebesség | 72 km/h |
Hatótávolság | 250/150 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz BT–7 témájú médiaállományokat. |
A BT–7 a BT-sorozat utolsó szovjet lovassági harckocsija volt , amelyet 1935 és 1940 között nagy számban gyártottak. Könnyű páncélzatú volt, de akkoriban meglehetősen jól felfegyverzett, és sokkal jobb mobilitású volt, mint egyéb kortárs harckocsik. A BT–7 utódja a híres T–34 közepes harckocsi volt, amelyet 1940-ben vezettek be, amely felváltotta az összes akkoriban hadrendben lévő szovjet gyors, gyalogsági és közepes harckocsit.
Története
A BT–7-nek jellegzetes tulajdonsága volt, hogy nagy sebességének köszönhetően szinte ugorva tudott áthaladni kisebb terepegyenetlenségek felett. Ez a tulajdonság később szándékos ugrások kivitelezéséhez vezetett. A tereptől és a felépített ugrórámpától függően a BT–7 akár 20 méterre is el tudott ugrani. A szándékos ugrások technikáját a Legfelsőbb Parancsnokság is jóváhagyta, és szabványos eljárásként rögzítette, amit harci körülmények között is végre kell hajtani. A BT–7-est a japánok ellen a mandzsúriai harcokban alkalmazták először az 1930-as évek végén, majd részt vettek Lengyelország megszállásában és a finnek elleni téli háborúban 1940-ben. A típus karrierje a német inváziót követően, 1941-ben Európában véget ért, ám az ázsiai front megnyitásakor újra bevetették.
Fejlesztés
A BT–7 szovjet könnyű harckocsi, a BT-sorozatú gyorsharckocsik (Быстроходный танк – Bisztrohodnij tank) harmadik modellje. A BT–5 továbbfejlesztett változataként jött létre. Sorozatgyártását 1934–1935-ben kezdték meg. A harckocsin már megjelent a csonkakúp alakú torony, az M–17-es (BMW-motor másolat) motor, újfajta rádióantenna, a modernizált célzóberendezés, az átdolgozott lánctalp, futómű és a sebességváltó. 1937-től a V–2-es dízelmotor egy korai változatával szerelték fel BT–7-eseket, és BT–7M jelzéssel 1940-ig mintegy 800 darab készült belőlük. A dízelmotort párhuzamosan fejlesztették a BT harckocsikkal a Komintern gyárban, a fejlesztésbe besegített a Repülőgépmotorok Központi Intézete (CIAM) is. A tesztek kielégítőek voltak, és a motort V–2 jelzéssel alap harckocsimotorként rendszeresítették a Vörös Hadseregben. 1937-ben egy új tervezőcsapat alakult a KhPZ-ben, hogy megalkossák a BT tankok következő generációját. Kezdetben Mihail Koskin, majd halála után Morozov volt a főtervező. A csapat két prototípust épített. A könnyűt "A-20"-nak hívták. Az erősebben felfegyverzett és páncélozott BT-származék, az A-32 egy "univerzális harckocsi" volt, amely az összes T–26 gyalogsági harckocsit, BT lovassági harckocsit és T–28 közepes harckocsik. Egy ilyen terv ellentmondásos volt, de a harckocsi teljesítményével kapcsolatos aggodalmak a német villámháború fenyegetése miatt egy még erősebben páncélozott változat, a T-34 közepes harckocsi gyártásának jóváhagyásához vezettek.
Útközben fontos technikai fejlesztést jelentett a BT-IS és BT-SW-2 próbapadi járművek, amelyek a döntőt páncélzatra koncentráltak. Ez az elgondolás bizonyítása közvetlenül vezetett a T-34 páncélzatának elrendezéséhez. A BT alvázat a műszaki segédjárművek és a mobilitást vizsgáló járművek alapjaként is használták. Egy híd-vető változat egy T-38 toronnyal rendelkezett, és egy hidat indított el kis réseken keresztül. Az RBT-5 egy pár nagy tüzérségi rakétavetőt hordozott, a torony mindkét oldalán egyet-egyet. A BT harckocsikon számos rendkívül széles lánctalpas kivitelt próbáltak ki, köztük furcsa módon fából készült „hócipőket”.
A „KBT-7” egy teljesen modern páncélozott parancsnoki jármű volt, amely a második világháború kitörésekor a prototípus stádiumában volt. A tervezést a háború miatt nem folytatták.
Az 1936-os kijevi katonai parádén mutatták be a külföldi katonai megfigyelőknek több száz BT harckocsi felvonulásával. A nézők között a Brit haderő képviselői is ott voltak, akik felismerték az újítás alkalmasságát. Ezután a A brit cirkáló tankokon megjelentek, elsőként Cruiser Mk III-tól kezdve. A BT harckocsi páncéltestének elülső páncéljának hegyes formája a brit Matilda tank kialakítását is befolyásolta.
Harci tapasztalat
A BT harckocsik szolgálatot teljesítettek a második kínai-japán háborúban , a spanyol polgárháborúban , a khalkhingoli csatákban (más néven Nomohan-incidens), a finnországi téli háborúban és a második világháborúban .
Spanyol polgárháború
A spanyol polgárháborúban (1936–1939) egy 50 fős BT-5-ös ezred harcolt a republikánusok oldalán . A Szovjetunióban kiképzett Nemzetközi Brigádok tagjai és néhány szovjet tankista álltak . Első harcuk 1937. október 13-án a zaragozai offenzíva során katasztrofális volt: 13 harckocsi elveszett rossz taktika miatt. Később, 1937 decembere és 1938 februárja között további 12 ember veszett el a Teruel-i csata során . Néhány elfogott BT-5-öt a nacionalista oldal is használt .
Kínai-Japán háború
A Kínai Nacionalista Hadseregnek négy BT-5-öse volt, amelyek a Japán Birodalmi Hadsereg ellen harcoltak a második kínai-japán háború alatt (1937–1945).
Khalkhin Gol-i csata
Az 1939 májusától szeptemberig tartó Khalkhin Gol-i csaták (más néven Nomonhan-incidens) során a BT harckocsikat könnyen megtámadták a japán „közeli” csapatok ( tankgyilkos osztagok), amelyek: páncéltörő fegyverek helyett – benzines ( benzin ) palackokkal felfegyverkezve (később „ Molotov-koktéloknak ”nevezték el). A BT-5-ös és BT-7-es, amely 38 °C-nál magasabb hőmérsékleten üzemelt a mongol síkságon, könnyen kigyulladt, amikor egy Molotov-koktél meggyújtotta benzinmotorjaikat . Georgij Zsukov Sztálin eligazítása során az egyik "pontosítója" volt , hogy "...BT tankjai kissé tűzveszélyesek voltak..." Ezzel szemben sok japán harckocsi-legénység tartotta jónak a szovjet 45 mm-es 20K M1932 harckocsiágyút megjegyezve: "...amint meglátták egy orosz fegyver villanását, észrevettek egy lyukat a tankjukon, hozzátéve, hogy a szovjet lövészek is pontosak voltak !"
A Khalkhin Gol-i csaták után a szovjet hadsereg két táborra szakadt; az egyik oldalt a spanyol polgárháborús veteránok , Pavel Rychagov , a szovjet légierő tábornoka , a szovjet páncélszakértő Dimitry Pavlov tábornok és Sztálin kedvence, Grigorij Kulik marsall , a tüzérségi igazgatás főnöke képviselte . A másik oldalt a Khalkhin Gol veteránok alkották, akiket Zsukov és Grigorij Kravcsenko tábornok vezettek a szovjet légierőtől. A Khalkhin Gol-nál folytatott „első valódi, hatalmas méretű, harckocsikat, tüzérséget és repülőgépeket használó orosz háború” tanulságait figyelmen kívül hagyták.
Téli háború
A Finnország elleni 1939–1940-es téli háborúban a BT-2, BT-5 és BT–7 harckocsik kevesebb sikert értek el a finn hadsereg erőivel szemben, mint a japánok ellen Khalhkin Gol-nál.
Második világháború
1941 júniusában, a Barbarossa hadművelet kezdetén a BT–7 volt a szovjet hadsereg fő lovassági harckocsija. A harckocsik veszteségei magasak voltak, több mint 2000 BT–7 sorozatú harckocsit veszítettek az első 12 hónapban a keleti fronton. Az invázió előtt további százakat tettek mozgásképtelenné a rossz karbantartás, és ezeket el kellett hagyni, amikor a szovjet erők kelet felé vonultak vissza. A BT–7-et a Vörös Hadsereg páncélozott és gépesített erői üzemeltették szinte az egész háború alatt, de 1941 után jelentősen lecsökkent darabszámban.
1942. november 1-ig 32 BT–7 harckocsit foglaltak el a román erők.[2] BT–7 sorozatú harckocsit továbbra is használtak a szovjetek a Távol-Keleten, a japán erők ellen, amelyekből hiányoztak német szövetségeseik nehéz harckocsijai. BT–7 harckocsikat alkalmaztak a japán erők ellen a Khalkhin Gol-i csatákban 1939-ben és a mandzsúriai stratégiai offenzív hadműveletben 1945-ben.
Műszaki paraméterek
BT-2 | BT-5 | BT–7 | BT–7A | BT–7M (BT-8) | |
---|---|---|---|---|---|
épített darabszám | 620 | 2,108[4] vagy 5000[1] | 4,965[5] vagy 2000[1] | 154 | 790[6] |
legénység | 3 | 3 | 3 | 3 | 3 |
súly | 10.2 t | 11.5 t | 14 t | 14.5 t | 14.7 t |
hossz | 5.58 m | 5.58 m | 5.66 m | 5.66 m | 5.66 m |
szélesség | 2.23 m | 2.23 m | 2.29 m | 2.29 m | 2.29 m |
magasság | 2.20 m | 2.25 m | 2.42 m | 2.52 m | 2.42 m |
páncélzat | 6–13 mm | 6–13 mm | 6–13 mm | 6–13 mm | 6–22 mm |
főfegyverzet | 37 mm Model 30 | 45 mm Model 32 | 45 mm Model 34 | 76.2 mm Model 27/32 | 45 mm Model 32/38 |
fő fegyverhez lőszerkapacitás | 96 lővedék | 115 lővedék | 146 lővedék | 50 lővedék | 146 lővedék |
másodlagos fegyverzet | DT | DT | DT | 2×DT | 3×DT |
motor teljesítmény model | 400 hp M-5 | 400 hp M-5 | 500 hp M-17T | 500 hp M-17T | 450 hp V-2 |
üzemanyag típus | 400 L benzin | 360 L benzin | 620 L benzin | 620 L benzin | 620+170 L dízel |
maximális sebesség | 100 km/h (62 mph) | 72 km/h (45 mph) | 86 km/h (53 mph) | 86 km/h | 86 km/h |
teljesítmény súly arány | 39 hp/t | 35 hp/t | 36 hp/t | 34 hp/t | 31 hp/t |
hatótávolság úton | 300 km | 200 km | 250 km | 250 km | 400 km |
harcászati hatótávolság | 100 km | 90 km | 120 km | 120 km | 230 km |
Lásd még
Galéria
- BT–7 tank.
- Kilött szovjet BT–7 tank 1941-ben.
Jegyzetek
- ↑ a b c "Russia's BT-7 Fast Tanks" Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>
címke, „v” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal - ↑ Mark Axworthy, Cornel I. Scafeș, Cristian Crăciunoiu, „Harmadik tengely, negyedik szövetséges: Román fegyveres erők az európai háborúban, 1941–1945” ', p. 220
- ↑ Zaloga & Grandsen 1984.
- ↑ BT-5 Light Wheeled/ Tracked Tank. Kharkiv Morozov Machine Building Design Bureau. [2006. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ BT-7 Light Wheeled/ Tracked Tank at KMDB.
- ↑ BT-7M Light Wheeled/ Tracked Tank at KMDB.
Források
- Tim Bean–Will Flower: Szovjet harckocsik a II. világháborúban – Sztálin páncélos csodái, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2004, ISBN 963-9329-83-5
- A világ tankjai. London: Cassell (1972). ISBN 978-0-304-36141-0
- Coox, Alvin. Nomonhan; Japan Against Russia, 1939, 2 volumes, Stanford, CA: Stanford University Press (1985). ISBN 978-0-8047-1160-9
- Goldman, Stuart D.. Nomonhan, 1939; A Vörös Hadsereg győzelme, amely formálta a második világháborút. Annapolis, MD: Naval Institute Press (2012). ISBN 978-1-59114-329-1
- Szovjet harckocsik és harcjárművek a második világháborúban. London: Arms and Armour Press (1984). ISBN 978-0-85368-606-4
- Zaloga, Steven J.. BT Fast Tank: A Vörös Hadsereg lovassági harckocsijai 1931-1945, New Vanguard 237 (2016. augusztus 25.). ISBN 9781472810656
Külső linkek
- Salvage of BT-7 tank from Neva river
- BT tanks, BT tanks in museum and monuments
- Detailed article about early history of BT tanks automatically translated from Russian
- Hadtudományi portál
- A második világháború portálja