Bakonyszombathely

Ez a szócikk Bakonyszombathelyről szól. Hasonló címmel lásd még: Szombathely (egyértelműsítő lap).

Bakonyszombathely
Római katolikus templom
Bakonyszombathely címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Komárom-Esztergom
Járás	Kisbéri
Jogállás	község
Polgármester	Géringer Istvánné (független)[1]
Irányítószám	2884
Körzethívószám	34
Népesség
Teljes népesség	1305 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	39,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	36,52 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 17° 57′ 37″47.472080555556, 17.96018055555647.472081°N 17.960181°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 17° 57′ 37″47.472080555556, 17.96018055555647.472081°N 17.960181°E
Bakonyszombathely Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Bakonyszombathely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyszombathely témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bakonyszombathely (németül Deutschmarkt) község Komárom-Esztergom vármegyében, a Kisbéri járásban.

Fekvése

Bakonyszombathely a Kisalföld és a Bakony találkozásánál, a Cuhai-Bakony-ér mentén, Komárom-Esztergom vármegye délnyugati sarkában, változatos természeti környezetben fekszik, .

Főutcája a Bakonycsernye és Mezőörs között húzódó 8208-as út, melynek mentén a település több mint 10 kilométer hosszban nyúlik el. Érinti a községet a Kisbér-Veszprémvarsány (81-es és 82-es főút) között húzódó 8218-as út is, amelyen Kisbértől mindössze 7 kilométer választja el.

Korábban vasúton is elérhető volt a település, a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon, amelynek itteni megállási pontja, Bakonyszombathely megállóhely a 8208-as és a 8218-as utak kereszteződésétől szűk egy kilométerre északra található [bekötőútja a 82 323-as mellékút], de 2007 márciusa óta ezen a szakaszon szünetel a személyforgalom.

Természeti környezete

Domborzata

Alacsony domblábi lejtőkre és síkságra települt. Magassága 190 és 200 méter között váltakozik.

Forrásaiból a Feketevíz-ér kivételével a Cuhai-Bakony-érbe folyik a víz. Megfelelő helyi vízbázis hiánya miatt vezetékes vizét a tatabányai (táv)vezetékes karszt ivóvízhálózatból kapja. Felszíni kőzetei, mésztartalmú csernozjom barna erdőtalaja táji átmenetet mutatnak.

A községbe látogatók kellemes sétákat tehetnek, botanikai ritkaságokban gyönyörködhetnek a volt Esterházy uradalom kastélyparkjában. A község külterületén elhelyezkedő Feketevízpusztai-tavak természetvédelmi területe érintetlen erdeivel, értékes vad- és madárállományával igazi kikapcsolódási lehetőséget kínál a kirándulóknak. A környékre látogatók vadász-, horgász-, kerékpározó, túrázó szenvedélyüknek egyaránt hódolhatnak.

Időjárása

Éghajlata nedves kontinentális melegebb és szárazabb értékekkel, mint a kistáj déli felén. Éves középhőmérséklete 9,7 °C fok. Éves csapadékátlaga 650 mm. Ezt kihasználva nagyüzemi almaültetvényeket telepítettek (idared, gloster).

Története

Bakonyszombathely területén őskori kőeszközöket találtak, és késő avar kori sírokat is tártak fel. Az Árpád-korban már vásáros hely volt.

Első fennmaradt okleveles említése 1358-ból való. A település neve a szombatonkénti hetivásárra utal. A cseszneki vár tartozékaként a 14. század derekáig a gróf Cseszneky család volt a település ura. 1392-ben Garai Miklós, majd a Szécsi és a Szapolyai család birtoka volt. 1529-ben a törökök elpusztították. Az elnéptelenedett falu 1636-ban került az Esterházy család tulajdonába.

A 17. század végén evangélikus és katolikus magyarok, majd a 18. század végén stájerországi németek költöztek területére. 1792-ben a település nagy része tűzvész áldozata lett. A lakosság megélhetését a 19. század második felétől a 20. század közepéig a növénytermesztés, az állattenyésztés és a környező bányák biztosították.

Bakonyszombathelyen már a 20. század elején volt vasútállomás és távírda, amely az interurbán telefonhálózatba 1922-ben kapcsolódott be. 1944 márciusától súlyos harcok színhelye volt a falu, ekkor égett le a kastély, a téglaégető, a pincegazdaság és több mint száz lakóház.

1949-ben a volt Esterházy-uradalmat állami gazdasággá szervezték, melyet 1990-ben privatizáltak és újjáalakítottak. Lakóinak a mezőgazdaság mellett szolgáltató, társas és egyéni vállalkozások adnak munkát. A települést 1950-ben csatolták Veszprém vármegyétől Komárom vármegyéhez.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Háberfelner László (független)^[3]
• 1994–1998: Háberfelner László (független)^[4]
• 1998–2002: Háberfelner László (független)^[5]
• 2002–2006: Pintér Lajos (független)^[6]
• 2006–2010: Pintér Lajos (független)^[7]
• 2010–2014: Pintér Lajos Tibor (független)^[8]
• 2014–2019: Pintér Lajos Tibor (független)^[9]
• 2019–2024: Géringer Istvánné (független)^[1]
• 2024– :

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (21,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,5%, református 4,7%, evangélikus 16%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 7,2% (29,8% nem nyilatkozott).^[10]

Nevezetességei

• 1762-ben emelt Szent Imre római katolikus templom (műemlék)
• 1739-ben emelt evangélikus templom
• Nepomuki Szent János-szobor
• Esterházy-kastély
• A volt Esterházy-uradalom angolparkja (természetvédelmi terület): ritka, kétszáz évesnél is idősebb kocsányos tölgyek, nyolcvan-százhúsz éves kislevelű hársak, magas kőrisek

• A Feketevíz-puszta védett területe, növény- és állatvilága

Irodalom

• Komárom-Esztergom megye kézikönyve (ALFADAT-CEBA Szekszárd, 1998) ISBN 9639089117
• Históriás Kalendárium (Kossuth Nyomda, Budapest 1989)
• Bakonyszombathely múltja és jelene (Bakonyszombathely önkormányzata, 2008) ISBN 978-963-06-5276-6

Jegyzetek

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyszombathely témájú médiaállományokat.

• Bakonyszombathely község hivatalos honlapja
• Bakonyszombathely műemlékei