Binomiális együttható

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A matematikában az ( n k ) {\displaystyle {\tbinom {n}{k}}} binomiális együttható a binomiális tételben előforduló együttható, ami a matematika különböző ágaiban bír jelentőséggel. Az ( n k ) {\displaystyle {\tbinom {n}{k}}} kifejezést a magyarban így olvassák: „n alatt a k”.

Algebrai megközítésben ( n k ) {\displaystyle {\tbinom {n}{k}}} az ( 1 + x ) n {\displaystyle (1+x)^{n}} kifejtésében az x k {\displaystyle x^{k}} együtthatója. A kombinatorikában ( n k ) {\displaystyle {\tbinom {n}{k}}} egy n elemű halmaz k elemű részhalmazainak a száma, ami azt mutatja meg, hányféleképpen választható ki k elem n különböző elem közül.

Az ( n k ) {\displaystyle {\tbinom {n}{k}}} jelölést Andreas von Ettingshausen vezette be 1826-ban,[1] habár a számokat már századokkal előtte is ismerték (lásd Pascal-háromszög). Alternatív jelölések a n C k {\displaystyle ^{n}C_{k}} , C k n {\displaystyle C_{k}^{n}} , C n k {\displaystyle C_{n}^{k}} , melyek mindegyikében a C betű a kombinációkra utal.

Definíció

Az n és k természetes számoknál, az ( n k ) {\displaystyle {\tbinom {n}{k}}} binomiális együtthatót az egytagú X k {\displaystyle X^{k}} együtthatójaként lehet leírni az ( 1 + X ) n {\displaystyle (1+X)^{n}} kifejezésben. Ugyanez az együttható fordul elő, ha k ≤ n a binomiális tételben.

( x + y ) n = k = 0 n ( n k ) x n k y k {\displaystyle (x+y)^{n}=\sum _{k=0}^{n}{\binom {n}{k}}x^{n-k}y^{k}} ,

ami megmagyarázza a „binomiális együttható” nevet.

A binomiális együttható jelöli a kombinatorikában azt a számot, ahányféleképpen ki tudunk választani n különböző elemből k darabot, feltéve, hogy a kiválasztás sorrendje nem számít és minden elem legfeljebb egyszer választható (n elem k-adosztályú ismétlés nélküli kombinációinak száma); ezzel ekvivalens, hogy egy n-elemű halmazban a k-elemű részhalmazok (vagy k-kombinációk) számát is a binomiális együttható adja meg.

Rekurzív képlet

Van egy rekurzív képlete a binomiális együtthatóknak.

( n k ) = ( n 1 k 1 ) + ( n 1 k ) minden olyan egészre, ahol  n , k > 0 , {\displaystyle {\binom {n}{k}}={\binom {n-1}{k-1}}+{\binom {n-1}{k}}\quad {\mbox{minden olyan egészre, ahol }}n,k>0,}

ezekkel a kezdőértékekkel:

( n 0 ) = ( n n ) = 1 minden n-nél, ahol  n N , {\displaystyle {\binom {n}{0}}={\binom {n}{n}}=1\quad {\mbox{minden n-nél, ahol }}n\in \mathbb {N} ,}
( 0 k ) = 0 minden egésznél, ahol  k > 0. {\displaystyle {\binom {0}{k}}=0\quad {\mbox{minden egésznél, ahol }}k>0.}

A képlet vagy megszámolja a kitevőket Xk-ig (1 + X)n−1(1 + X)-ben, vagy a {1, 2, ..., n} k'-kombinációit számolja meg, külön-külön azt, ami tartalmazza az n-et és ami nem. Ebből adódik, hogy ( n k ) = 0 {\displaystyle {\tbinom {n}{k}}=0} amikor k > n, és ( n n ) = 1 {\displaystyle {\tbinom {n}{n}}=1} minden n-re, hogy az ilyen eseteknél a rekurzió megállhasson. Ez a rekurzív képlet lehetővé teszi a Pascal-háromszög szerkesztését.

Szorzási képlet

Egy, egyedi binomiális együtthatók kiszámítására alkalmazott, hatékonyabb módot ez a képlet jeleníti meg:

( n k ) = n k _ k ! = n ( n 1 ) ( n 2 ) ( n k + 1 ) k ( k 1 ) ( k 2 ) 1 = i = 1 k n k + i i . {\displaystyle {\binom {n}{k}}={\frac {n^{\underline {k}}}{k!}}={\frac {n(n-1)(n-2)\cdots (n-k+1)}{k(k-1)(k-2)\cdots 1}}=\prod _{i=1}^{k}{\frac {n-k+i}{i}}.}

Ezt a képletet legkönnyebb megérteni a binomiális együttható kombinatorikai értelmezéséhez. A számláló megadja a k eltérő tárgyak számsorának n tárgyak halmazából való kiválasztásához szükséges eljárások számát, megőrizve a kiválasztás sorrendjét. A nevező megszámolja az eltérő számsorok számát, amik ugyanazt a k-kombinációt határozzák meg, amikor nem vesszük figyelembe a sorrendet.

Faktoriális képlet

Végül, van egy faktoriálisokat használó könnyen megjegyezhető képlet:

( n k ) = n ! k ! ( n k ) ! ahol    0 k n . {\displaystyle {\binom {n}{k}}={\frac {n!}{k!\,(n-k)!}}\quad {\mbox{ahol }}\ 0\leq k\leq n.}

ahol n! az n faktoriálisát fejezi ki. Ez a képlet a fenti szorzási képletből adódik a számláló és nevező (nk)!-sal való megszorzásával; következményképpen a számláló és nevező sok közös tényezőjét magában foglalva. Kevésbé praktikus nyílt számításra, hacsak nem iktatjuk ki a közös tényezőket először (mivel a faktoriális értékek nagyon gyorsan nőnek). A képlet egy szimmetriát is mutat, ami nem annyira nyilvánvaló a szorzási képletből (habár a definíciókból jön)

( n k ) = ( n n k ) ahol    0 k n . {\displaystyle {\binom {n}{k}}={\binom {n}{n-k}}\quad {\mbox{ahol }}\ 0\leq k\leq n.}

Tulajdonságai

A binomiális együtthatók összege

k = 0 n ( n k ) = ( n 0 ) + ( n 1 ) + + ( n n ) = 2 n . {\displaystyle \sum _{k=0}^{n}{\binom {n}{k}}={\binom {n}{0}}+{\binom {n}{1}}+\dotsb +{\binom {n}{n}}=2^{n}.}

Ez éppen egy n elemű halmaz részhalmazait számolja le elemszám szerint. Az összegzési képlet levezethető a binomiális tételből az x = y = 1 {\displaystyle x=y=1} helyettesítéssel.

Alternáló összeg

k = 0 n ( 1 ) k ( n k ) = ( n 0 ) ( n 1 ) + ( n 2 ) = 0 {\displaystyle \sum _{k=0}^{n}(-1)^{k}{\binom {n}{k}}={\binom {n}{0}}-{\binom {n}{1}}+{\binom {n}{2}}-\dotsb =0} minden n > 0 {\displaystyle n>0} .

Kombinatorikai jelentése: egy halmaznak ugyanannyi páros, mint páratlan elemszámú részhalmaza van. A képlet páratlan n-re azonnal következik a szimmetriából. Tetszőleges n-re belátható a binomiális tétellel és az x = 1 {\displaystyle x=1} és y = 1 {\displaystyle y=-1} (vagy x = 1 {\displaystyle x=-1} és y = 1 {\displaystyle y=1} ) helyettesítéssel.

Eltolt összeg

k = 0 m ( n + k n ) = ( n n ) + ( n + 1 n ) + + ( n + m n ) = ( n + m + 1 n + 1 ) {\displaystyle \sum _{k=0}^{m}{\binom {n+k}{n}}={\binom {n}{n}}+{\binom {n+1}{n}}+\dotsb +{\binom {n+m}{n}}={\binom {n+m+1}{n+1}}}

Vandermonde-azonosság

j = 0 k ( m j ) ( n k j ) = ( m + n k ) . {\displaystyle \sum _{j=0}^{k}{\binom {m}{j}}{\binom {n}{k-j}}={\binom {m+n}{k}}.}

Az állítás kombinatorikai érveléssel belátható:

Vegyük gömbök n+m elemű halmazát, amiben m gömb piros. Leszámláljuk a gömbök k elemű részhalmazait aszerint, hogy mennyi piros gömböt tartalmaznak.

Egy másik bizonyítás az ( 1 + x ) m + n = ( 1 + x ) m ( 1 + x ) n {\displaystyle (1+x)^{m+n}=(1+x)^{m}(1+x)^{n}} felbontásból és az együtthatók összehasonlításából adódik.

Alkalmazásai

A binomiális együtthatóknak több különféle alkalmazása van.

A kombinatorikában

A binomiális együtthatók központi szerephez jutnak a leszámláló kombinatorikában, ahol is ( n k ) {\displaystyle {\tbinom {n}{k}}} az n elemű halmaz k elemű részhalmazainak száma, vagyis ennyiféleképpen lehet n elem közül kiválasztani k-t a sorrend figyelembe vétele nélkül.

Szemléletesen, kiszámítjuk az összes n hosszú sorozatot, majd kiválasztunk k helyet, és azt akarjuk tudni, hogy hányféleképpen tölthetők fel ezek a helyek. Mivel az elemek sorrendje nem játszik szerepet, ezért osztani kell k!-sal; és mivel az érdektelen elemek sorrendje szintén nem fontos, ezért osztunk (n-k)!-sal is.

Az analízisben

Binomiális sorok

Ha n N 0 {\displaystyle n\in \mathbb {N} _{0}} , z C { 1 } {\displaystyle z\in \mathbb {C} \setminus \{1\}} és | z | 1 {\displaystyle |z|\geq 1} akkor

k = 0 ( k n ) 1 z k + 1 = k = n ( k n ) 1 z k + 1 = 1 ( z 1 ) n + 1 {\displaystyle \sum _{k=0}^{\infty }{\binom {k}{n}}{\frac {1}{z^{k+1}}}=\sum _{k=n}^{\infty }{\binom {k}{n}}{\frac {1}{z^{k+1}}}={\frac {1}{(z-1)^{n+1}}}} ,

amely binomiális sor a mértani sorok általánosítása.

Hogyha | z | 1 {\displaystyle |z|\leq 1} , z 1 {\displaystyle z\neq -1} és α C {\displaystyle \alpha \in \mathbb {C} } , akkor a

k = 0 ( α k ) z k = ( 1 + z ) α {\displaystyle \sum _{k=0}^{\infty }{\binom {\alpha }{k}}z^{k}=(1+z)^{\alpha }}

binomiális sor szintén konvergál.

A bétafüggvény

Teljes indukcióval bizonyítható minden m , n 0 {\displaystyle m,n\geq 0} -re, hogy

k = 0 n ( n k ) ( 1 ) k m + k + 1 = 1 ( m + n + 1 ) ( m + n m ) {\displaystyle \sum \limits _{k=0}^{n}{\binom {n}{k}}{\frac {(-1)^{k}}{m+k+1}}={\dfrac {1}{(m+n+1)\displaystyle {\binom {m+n}{m}}}}} ,

a szimmetria miatt

k = 0 n ( n k ) ( 1 ) k m + k + 1 = k = 0 m ( m k ) ( 1 ) k n + k + 1 {\displaystyle \sum \limits _{k=0}^{n}{\binom {n}{k}}{\frac {(-1)^{k}}{m+k+1}}=\sum \limits _{k=0}^{m}{\binom {m}{k}}{\frac {(-1)^{k}}{n+k+1}}}

A bétafüggvény kiterjeszthető a komplex számok halmazára, ha z , s C {\displaystyle z,s\in \mathbb {C} } , z , s N {\displaystyle -z,-s\notin \mathbb {N} } és s + z 1 {\displaystyle s+z\neq -1}

k = 0 ( s k ) ( 1 ) k z + k + 1 = 1 ( z + s + 1 ) ( z + s s ) = B ( z + 1 , s + 1 ) {\displaystyle \sum \limits _{k=0}^{\infty }{\binom {s}{k}}{\frac {(-1)^{k}}{z+k+1}}={\dfrac {1}{(z+s+1)\displaystyle {\binom {z+s}{s}}}}=\mathrm {B} (z+1,s+1)} .

A gammafüggvény

Minden z { 0 , 1 , 2 , , n } {\displaystyle -z\notin \{0,1,2,\dots ,n\}} -re:

k = 0 n ( n k ) ( 1 ) k z + k = n ! z ( z + 1 ) ( z + 2 ) . . . ( z + n ) {\displaystyle \sum \limits _{k=0}^{n}{\binom {n}{k}}{\frac {(-1)^{k}}{z+k}}={\frac {n!}{z\,(z+1)\,(z+2)\cdot ...\cdot (z+n)}}} .

R e z > 0 {\displaystyle \mathrm {Re} \,z>0} esetén a törtek felírhatók integrálokként

1 z + k = 0 1 t z + k 1 d t {\displaystyle {\frac {1}{z+k}}=\int \limits _{0}^{1}t^{z+k-1}\mathrm {d} t}

a hatványokat a binomiális képlet szerint összegezve

k = 0 n ( n k ) ( 1 ) k z + k = 0 1 t z 1 ( 1 t ) n d t = n z 0 n t z 1 ( 1 t n ) n d t {\displaystyle \sum \limits _{k=0}^{n}{\binom {n}{k}}{\frac {(-1)^{k}}{z+k}}=\int \limits _{0}^{1}t^{z-1}(1-t)^{n}\mathrm {d} t=n^{-z}\int \limits _{0}^{n}t^{z-1}\left(1-{\frac {t}{n}}\right)^{n}\mathrm {d} t} ,

ahol az utolsó integrálban t-t helyettesítünk t/n-be. Be kell még látni, hogy a helyettesítések elvégezhetők, és a főbb tulajdonságok megmaradnak. Így az egyenlőtlenség a

0 n t z 1 ( 1 t n ) n d t = n z n ! z ( z + 1 ) ( z + 2 ) . . . ( z + n ) {\displaystyle \int \limits _{0}^{n}t^{z-1}\left(1-{\frac {t}{n}}\right)^{n}\mathrm {d} t={\frac {n^{z}\,n!}{z\,(z+1)\,(z+2)\cdot ...\cdot (z+n)}}}

alakot nyeri, ahol a n {\displaystyle n\to \infty } határátmenet éppen a Gauss-féle

Γ ( z ) = lim n n z n ! z ( z + 1 ) ( z + 2 ) . . . ( z + n ) {\displaystyle \Gamma (z)=\lim \limits _{n\to \infty }{\frac {n^{z}\,n!}{z\,(z+1)\,(z+2)\cdot ...\cdot (z+n)}}} ,

alakot adja.[2]

A digamma és az Euler-Mascheroni konstans

Minde m , n N {\displaystyle m,n\in \mathbb {N} } -re, amire m n {\displaystyle m\leq n}

k = 1 m ( n m k ) ( 1 ) k 1 k = ( n m ) k = n m + 1 n 1 k {\displaystyle \sum \limits _{k=1}^{m}{\binom {n}{m-k}}{\frac {(-1)^{k-1}}{k}}={\binom {n}{m}}\sum \limits _{k=n-m+1}^{n}{\frac {1}{k}}} ,

ami m {\displaystyle m} szerinti indukcióval belátható. Az n = m {\displaystyle n=m} speciális esetre az egyenlet

k = 1 n ( n k ) ( 1 ) k 1 k = k = 1 n 1 k {\displaystyle \sum \limits _{k=1}^{n}{\binom {n}{k}}{\frac {(-1)^{k-1}}{k}}=\sum \limits _{k=1}^{n}{\frac {1}{k}}} .

Az összeget a sorral helyettesítve

k = 1 ( x k ) ( 1 ) k 1 k = ψ ( x + 1 ) + γ {\displaystyle \sum \limits _{k=1}^{\infty }{\binom {x}{k}}{\frac {(-1)^{k-1}}{k}}=\psi (x+1)+\gamma }

ahol γ {\displaystyle \gamma } Euler-Mascheroni-konstans és ψ ( x ) {\displaystyle \psi (x)} a digammafüggvény, interpolálja a a n = k = 1 n 1 k {\displaystyle a_{n}=\sum \limits _{k=1}^{n}{\frac {1}{k}}} sorozatot.

Általánosításai

A binomiális együtthatónak több általánosítása is létezik.

A szorzási képlet alapján általánosítható valós a-kra és egész k-kra:

( a k ) = a k _ k ! = a ( a 1 ) ( a 2 ) ( a k + 1 ) k ( k 1 ) ( k 2 ) 1 = i = 1 k a k + i i . {\displaystyle {\binom {a}{k}}={\frac {a^{\underline {k}}}{k!}}={\frac {a(a-1)(a-2)\cdots (a-k+1)}{k(k-1)(k-2)\cdots 1}}=\prod _{i=1}^{k}{\frac {a-k+i}{i}}.}

Minden a-ra és k=0-ra az értéke 1, és minden a-ra és negatív k-kra az értéke 0.

A multinomiális együtthatók az (x1+x2+ … + xm)n alakú polinomok együtthatói. A faktoriális képlet általánosításával számíthatók:

( n k 1 , k 2 , , k m ) = n ! k 1 ! k 2 ! k m ! {\displaystyle {\binom {n}{k_{1},k_{2},\dots ,k_{m}}}={\frac {n!}{k_{1}!\,k_{2}!\,\dots \,k_{m}!}}}

ahol minden ki nemnegatív, és összegük egyenlő n-nel.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. Nicholas J. Higham. Handbook of writing for the mathematical sciences. SIAM, 25. o. (1998). ISBN 0898714206 
  2. Disquisitiones generales circa seriem infinitam 1+…, 1813, S. 26 (auch in Carl Friedrich Gauß: Werke. Band 3, S. 145)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Binomialkoeffizient című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Fowler, David (1996. January). „The Binomial Coefficient Function”. The American Mathematical Monthly 103 (1), 1–17. o, Kiadó: Mathematical Association of America. DOI:10.2307/2975209.  
Ez a matematikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Nemzetközi katalógusok