Carl Jacob Burckhardt

Carl Jacob Burckhardt
Született	1891. szeptember 10.[1][2][3][4][5] Bázel[6]
Elhunyt	1974. március 3. (82 évesen)[1][3][4][5][7] Vinzel
Állampolgársága	svájci
Házastársa	Elisabeth Burckhardt[8]
Szülei	Carl Christoph Burckhardt
Foglalkozása	diplomata történész
Tisztsége	High Commissioner of the League of Nations in the Free City of Danzig elnök (1945–1948, Nemzetközi Vöröskereszt)
Iskolái	Bázeli Egyetem
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje Frankfurt am Main város Goethe-plakettje (1949) Lübeck díszpolgára (1950) A német könyvszakma békedíja (1954. szeptember 26.)[9] Willibald-Pirckheimer-Medaille (1958) Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1959)
Sírhelye	Cemetery of Vinzel (177)
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Jacob Burckhardt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Carl Jacob Burckhardt (Bázel, 1891. szeptember 10. – Vinzel, Vaud kanton, 1974. március 3.) svájci diplomata és történész. Legjelentősebb diplomáciai megbízatása a Népszövetség főképviselői posztja volt Danzig Szabad Városban 1937 és 1939 között.

Élete és munkássága

Első diplomáciai tapasztalatait Svájc bécsi követségén szerezte 1918 és 1922 között, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása utáni zűrzavaros években. 1922-ben doktori címet szerzett, majd a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársa lett és Kisázsiában részt vett a török függetlenségi háború utáni lakosságcsere lebonyolításában.

Ezután visszatért Svájcba, megnősült és a zürichi egyetem docense lett 1927-ben, majd 1929-ben a modern történelem címzetes professzora. 1932 és 1937 között már az újonnan alapított genfi Nemzetközi Tanulmányok Intézete rendes professzora volt. 1935-ben publikálta az első kötetét Richelieu bíborosról szóló átfogó életrajzának, amit csak 1967-ben fejezett be.

1937 és 1939 között ő lett a Népszövetség utolsó főbiztosa Danzig Szabad Városban. Igyekezett megőrizni a város független nemzetközi státuszát, ennek érdekében szoros munkakapcsolatot alakított ki vezető náci politikusokkal. Személyesen találkozott Adolf Hitlerrel is, aki rajta keresztül igyekezett meggyőzni a Nyugatot arról, hogy stratégiai céljai kizárólag a Szovjetunió ellen irányulnak. A német okkupáció után Svájcban dolgozott, újra a Vöröskereszt állományában. Ebben a minőségében többször utazott a Harmadik Birodalomba fogolytáborok látogatására.

A háború után a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke lett 1945 és 1948 között. Vezetői tevékenysége sok politikai bírálatot váltott ki, mert olyan szigorúan vette a Vöröskereszt semlegességét, hogy nem volt hajlandó elítélni a napvilágra került náci bűnöket sem. Kemény antikommunizmusa jegyében a náci bűnöket tartotta a kisebbik rossznak. 1945 és 1949 között egyúttal Svájc párizsi követe is volt.

1949 után visszatért akadémiai pályafutásához és egy sor könyvet publikált. 1954-ben kitüntették a Német Könyvkereskedelem Békedíjával.

Művei

• Der Berner Schultheiss Charles Neuhaus (1925)
• Richelieu (4 kötetben, 1935–67)
• Gestalten und Mächte (1941)
• Reden und Aufzeichnungen (1952)
• Meine Danziger Mission, 1937–1939 (1960)
• GW (6 kötetben, 1971)
• Memorabilien (1977)
• Briefe: 1908–1974 (1986)

Jegyzetek

Források

• Roland Ruffieux: Burckhardt, Carl Jacob; online svájci életrajzi lexikon német, francia és olasz nyelven