Dirac-mérték

Az { x , y , z } {\displaystyle \{x,y,z\}} háromelemű halmaz Hasse-diagramja. Erre a halmazra a δ x {\displaystyle \delta _{x}} Dirac-mérték a bal felső négyesre 1-et, a többi elemre 0-t ad eredményül.

A Dirac-mérték egy matematikai fogalom, ami nagyságot rendel egy halmaz részhalmazaihoz, annak függvényében, hogy egy meghatározott érték eleme-e vagy sem. Ennek révén lehet formalizálni a Dirac-delta függvényt, aminek fontos alkalmazásai vannak a modern fizikában és különféle mérnöki-technikai területeken.

Definíció

Legyen ( M , A ) {\displaystyle (M,{\mathcal {A}})} mérhető tér, és legyen x M {\displaystyle x\in M} . Ekkor Dirac-mértéknek nevezzük a következő függvényt:

δ x : A { 0 , 1 } , A { 1 ,  ha  x A 0 ,  ha  x A {\displaystyle \delta _{x}:{\mathcal {A}}\to \{0,1\},A\mapsto {\begin{cases}1,{\text{ ha }}x\in A\\0,{\text{ ha }}x\notin A\end{cases}}}

A Dirac-mérték egy valószínűségi mérték, az M {\displaystyle M} mintatéren a majdnem biztosan bekövetkező x {\displaystyle x} eseményt jellemzi. Úgy is tekinthetnénk, hogy egyetlen atom x {\displaystyle x} -ben, azonban a Dirac-mérték atomi mértékként kezelése helytelen, mivel a Dirac-mérték egy delta-sorozat határértéke. Sokkal inkább kezelhető az M {\displaystyle M} feletti valószínűségi mértékek konvex halmazának határpontjaként.

Maga a név a Dirac-féle δ-függvényre vezethető vissza. A Dirac mérték egyfajta Schwartz-eloszlásnak is tekinthető, például a valós számegyenesen. Ebben az esetben

M f ( y ) d δ x ( y ) = f ( x ) {\displaystyle \int _{M}f(y)\mathop {{\text{d}}\delta _{x}(y)} =f(x)} ,

vagy más formában

M f ( y ) δ x ( y ) d y = f ( x ) {\displaystyle \int _{M}f(y)\delta _{x}(y)\mathop {{\text{d}}y} =f(x)} .

Ilyen formában a δ-disztribúció definíciójaként is szolgál a Lebesgue-integrálelméletben.

A Dirac-mérték tulajdonságai

  • Legyen ( M , A ) {\displaystyle (M,{\mathcal {A}})} mérhető tér, és δ x {\displaystyle \delta _{x}} egy ehhez tartozó Dirac-mérték. Ekkor δ x {\displaystyle \delta _{x}} valószínűségi mérték M {\displaystyle M} felett, és mint ilyen, véges.
  • Legyen ( M , T ) {\displaystyle (M,T)} topológiai tér, és A {\displaystyle {\mathcal {A}}} legalább olyan finomságú, mint a T {\displaystyle T} feletti Borel-féle σ-algebra. Ekkor
    • δ x {\displaystyle \delta _{x}} szigorúan pozitív mérték, ha x {\displaystyle x} eleme minden nem üres halmaznak T {\displaystyle T} -ben. Ez fordítva is igaz.[1]
    • Lokálisan véges mérték, ez következik abból, hogy valószínűségi mérték is.
    • Ha M {\displaystyle M} Hausdorff-tér a Borel-féle σ-algebrával, akkor δ x {\displaystyle \delta _{x}} kielégíti a reguláris belső mérték feltételeit, mivel minden egyelemű halmaz kompakt.
    • A fenti esetben δ x {\displaystyle \delta _{x}} Radon-mérték is.
    • Ha T {\displaystyle T} elég finom ahhoz, hogy { x } {\displaystyle \{x\}} zárt legyen,[2] akkor δ x {\displaystyle \delta _{x}} tartója is { x } {\displaystyle \{x\}} lesz. Mi több, δ x {\displaystyle \delta _{x}} az egyetlen { x } {\displaystyle \{x\}} -tartójú valószínűségi mérték. Minden egyéb esetben supp ( δ x ) {\displaystyle \mathop {\text{supp}} (\delta _{x})} a lezárása lesz { x } {\displaystyle \{x\}} -nak.
    • Ha M = R n {\displaystyle M=\mathbf {R} ^{n}} euklideszi tér a szokásos σ-algebrával és az n {\displaystyle n} -dimenziós Lebesgue-mértékkel, akkor erre nézve δ x {\displaystyle \delta _{x}} szinguláris mérték. Ezt egyszerű belátni: legyen A := R n { x } {\displaystyle A:=\mathbf {R} ^{n}\setminus \{x\}} és B := { x } {\displaystyle B:=\{x\}} , ekkor δ x ( A ) = λ n ( B ) = 0 {\displaystyle \delta _{x}(A)=\lambda ^{n}(B)=0} .

Általánosítás

A diszkrét mérték hasonlít a Dirac-mértékhez, azonban egyetlen helyett megszámlálhatóan sok pontra van értelmezve. Általánosabban minden mérték diszkrét a valós számegyenesen, ha a tartója legalább megszámlálható halmaz.

Jegyzetek

  1. Ilyen a triviális ( , M ) {\displaystyle (\emptyset ,M)} topológia
  2. Általában ez teljesül is.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dirac measure című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.