Hangcsou
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Hangcsou (Hangzhou) (杭州) | |
Közigazgatás | |
Ország | Kína |
Tartomány | Csöcsiang |
Rang | Szubtartományi szintű város |
Polgármester | Cai Qi (蔡奇) |
Irányítószám | 310000 |
Körzethívószám | 0571 |
Rendszámok betűjelei | 浙A |
Testvérvárosok | Lista
|
Népesség | |
Teljes népesség | 11 936 010 fő (2020)[1] |
Bruttó hazai termék | 509,9 milliárd ¥ (2009) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 19 m |
Terület | 16 853,57 km² |
Időzóna | UTC+8 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 30° 15′ 00″, k. h. 120° 10′ 03″30.25, 120.167530.250000°N 120.167500°EKoordináták: é. sz. 30° 15′ 00″, k. h. 120° 10′ 03″30.25, 120.167530.250000°N 120.167500°E | |
Hangcsou (Hangzhou) weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hangcsou (Hangzhou) témájú médiaállományokat. |
Hangcsou (; korábbi romanizált átírás szerint Hangchow, IPA: [xɑŋ˧˥ t͡ʂoʊ̯˥˥], kiejtéseⓘ) Csöcsiang (Zhejiang) tartomány fővárosa és legnagyobb városa, közigazgatásilag szubtartományi szintű város[2] a Jangce deltájában, Kelet-Kínában.[3] A Sanghaj (Shanghai) és Ningpo (Ningbo) városait elválasztó Hangcsoui-öböl (Hangzhoui-öböl) partján terül el. A város közüli agglomeráció a negyedik legnagyobb Kínában,[4] a 2010. évi népszámlálás szerint 21,1 millió lakossal 34585 négyzetkilométeres területen. A szűkebben vett város lakossága 2015-ben 9 millió fő volt.[5] A város gazdaságának húzóereje a technológiai és elektronikus kereskedelmi ágazat, itt van az Alibaba konszern székhelye. 2016-ban itt rendezték meg a G20 országok 11. csúcstalálkozóját.[6]
Hangcsou (Hangzhou) az elmúlt ezer év nagy részében Kína egyik leghíresebb és legvirágzóbb városa volt. A Déli Szung-dinasztia (Song-dinasztia) idején, 1123–1276 között a főváros szerepét töltötte be, ezért Kína történelmi fővárosai(wd) közé számít. Akkoriban a világ legnagyobb városa volt. Hangcsou (Hangzhou) nevezetes tájképi szépségeiről is, leghíresebb látványossága a Nyugati-tó (Xī Hú, 西湖).
2015 szeptemberében a város elnyerte a 2022-es Ázsia-játékok rendezésének jogát. Ez lesz a harmadik város, amelyben ezt a jelentős sporteseményt megrendezik, Peking (1990) és Kanton (2010) után.[7]
Története
Korai történet
A híres neolitikus Hemudu kultúra(wd) területe a várostól mintegy 100 km-re délkeletre helyezkedett el, a mai Jüjao (Yuyao) város területén. Délkelet-Kínában ezen a környéken termesztettek először rizst, mintegy 7000 évvel ezelőtt. Hangcsou (Hangzhou) közvetlen környéke is lakott volt már 5000 évvel ezelőtt. Itt virágzott a jade-faragványairól híressé vált Liangzhu kultúra, amelyet a közeli hasonnevű kisvárosról neveztek el, ahol az első leleteket találták. Az i. e. 1. évezredben a környéken még a nem kínai etnikumú jüe (yue)(wd) nép vagy népek éltek, mint a Jangcétól délre fekvő mai Dél-Kína és Észak-Vietnám területén általában. Ezek később túlnyomórészt asszimilálódtak, de önálló nyelvük maradványai hozzájárultak a mai dél-kínai nyelvjárások sokszínűségéhez.[8][9]
Magát Hangcsou (Hangzhou) városát 2200 évvel ezelőtt, a Csin-dinasztia (i. e. 221–i. e. 207) (Qin-dinasztia (i. e. 221–i. e. 207)) idején alapították, de a városfalat csak 591-ben, a Szuj-dinasztia (Sui-dinasztia) (581-618) idején emelték. A város nevének második eleme, a 州 (csou (zhou)) írásjel közigazgatási területi egységet, illetve az annak központját adó várost is jelöli. (Hasonló a helyzet Kanton kínai nevével: Kuangcsou (Guangzhou), illetve Fucsou (Fuzhou) esetében is.) Hangcsou (Hangzhou) ezt a nevet 589-ben kapta, amikor Hang körzet székvárosa lett, és ezzel együtt engedélyt kapott arra, hogy fallal vehesse körül a települést, ami 591-re készült el. A város a kínai Nagy-csatorna déli végpontjánál fekszik. A csatorna északi vége Pekingnél van. A korabeli gazdaság számára rendkívül fontos vízi utat több évszázadon át építették, de már 609-re elérte teljes hosszát.[10]
A Tang-dinasztia kora
A Tang-dinasztia idején, a 820-as években Po Csü-ji (Bai Juyi) költő volt a kormányzója. Ő építtetett a Nyugati-tavon át egy töltést, ami fűzfákkal szegélyezve kellemes sétaútként is szolgált. A ma is meglévő építmény a költő nevét viseli.
Hangcsou (Hangzhou) volt a fővárosa a kis Vujüe (Wuyue) királyságnak 907 és 978 között, az öt dinasztia és a tíz királyság korában. Akkoriban Hszifu (Xifu) volt a neve, és a 10. században Dél-Kínának nemcsak egyik igazgatási, hanem kulturális központja is volt Nanking (Nanjing) és Csengtu (Chengdu) mellett. Vujüe (Wuyue) uralkodói támogatták a művészeteket, különösen a buddhista templomok építését és díszítését. Korának egyik kozmopolita központja volt, kulturális és diplomáciai kapcsolatai nem korlátozódtak a több kínai államra, hanem elértek Japánig, Koreáig és a kitajok államáig.
1089-ben, amikor Szu Si (Su Shi) (Szu Tung-po (Su Dongpo)), a költő volt a város kormányzója, Po Csü-ji (Bai Juyi)-re is emlékezve ő is építtetett egy töltést a Nyugati-tavon át, de háromszor olyan hosszút és szélesebbet. Ő is ültettetett fűzfákat a töltés szélére. Az erre a célra kirendelt 200.000 munkás a 2,8 km hosszú, a tó üledékéből emelt gáton utat is épített. Feljegyezték, hogy Csien-lung kínai császár (Qianlong császár), a Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) egyik uralkodója különösen szépnek találta ezt az utat tavasszal, a kora reggeli órákban. A tó különben egy tengeri lagúnából alakult ki, a Jangcénak a környéket feltöltő munkája révén. Emberi beavatkozás nélkül már régen elmocsarasodott, utána pedig kiszáradt volna. Csak a folyamatos kotrás tartja meg tónak.
A Tang-dinasztia bukása után következő „öt dinasztia és tíz királyság korszakában” a város először kapott fővárosi rangot, a Vujüe (Wujue) királyság székvárosa volt 907 és 978 között Hszifu (Xifu) néven. Ezért is szerepel Hangcsou (Hangzhou) hagyományosan a „hét kínai ősi főváros” listájában. (Ennél jóval több kínai városnak volt fővárosi rangja a történelem során.) Közigazgatási szerepén túlmenően a 10. században Dél-Kína egyik fontos kulturális központja is volt Nanking (Nanjing) és Csengtu (Chengdu) mellett.[11] A Vujüe (Wujue) királyság uralkodói híres patrónusai voltak a művészeteknek, különösen támogatták a buddhista templomépítészetet. Hangcsou (Hangzhou) ebben az időben kozmopolita várossá vált, tudósokat és művészeket vonzott más kínai államok mellett Japánból és Koreából, valamint a kitajok által létrehozott Liao-dinasztia mandzsúriai államából is.
A Déli Szung-dinasztia kora
Lásd még: Mindennapi élet Hangcsouban a 13. században |
Miután a dzsürcsik, illetve az általuk létrehozott Csin-dinasztia (1115–1234) (Qin-dinasztia (1115–1234)) Észak-Kínában győzelmet aratott felettük, a Szung-dinasztia (Song-dinasztia) következő uralkodója Hangcsou (Hangzhou)t választotta fővárosul 1123-ban.[12] A város, amely a Lin'an (臨安) (magyarul „átmeneti nyugalom” – a név találónak bizonyult) nevet kapta, egészen az 1276-os mongol invázióig főváros maradt. Egyaránt a központja volt a császári közigazgatásnak, a kereskedelemnek és a kultúrának, általában a korabeli kínai civilizációnak is, hiszen az ország északi részét egy más etnikum tartotta hatalma alatt.
Számos filozófus, politikus, irodalmár, köztük a kor leghíresebb kínai költői, mint Szu Si (Su Shi) (苏轼), Lü Ju (Lu You) (陆游), és Hszin Csicsi (Xin Qiji) (辛弃疾) éltek és alkottak itt. Hangcsou a szülőhelye és végső nyughelye Sen Kuo (Shen Kuo)nak, a híres polihisztor tudósnak is. (i. sz. 1031-1095), sírja a város Jühang (Yuhang) kerületében található.
A Déli Szung (Song) virágzása idején a gazdasági fellendülés, az északi menekültek beáramlása, a hivatalok és a katonai létesítmények szaporodása nagyarányú népességnövekedéshez vezetett. A város jóval túlterjedt 9. századi védművein. 1270-ből származó hivatalos népszámlálási adatok szerint a városban 186.330 család élt; ez az adat azonban valószínűleg nem vette számba a katonákat, illetve a lakhatási engedély nélkül ott-tartózkodóakat. Mértékadó modern becslések egy és két millió közé teszik a tényleges lakosok számát a 13. században. Nagy valószínűséggel Hangcsou (Hangzhou) volt a világ legnépesebb városa 1180. és 1315. valamint 1348 és 1358. között.[13][14]
A velencei Marco Polo a 13. század végén jutott el Hangcsou (Hangzhou)ba. Beszámolójában a várost „minden kétségen felül a világ legkifinomultabb és legnemesebb városának” nevezi. Feljegyzéseiben a város nevét Kinsay (vagy Kinsai) formában adja meg, ami kínai nyelven egyszerűen fővárost jelentett. (Marco Polo a perzsák által használt változatban alkalmazta ezt a szót.) A korabeli gyakorlatnak megfelelően azonban túlzások is voltak könyvében, hiszen száz mérföld átmérőjűnek írta le a várost és 12.000 kőhidat említett.
Ibn Battúta, a híres 14. századi marokkói arab utazó is eljutott a városba és arról azt írta, hogy a legnagyobb város, amit valaha is látott.
A faházakkal sűrűn beépített település gyakran vált tűzvészek áldozatává. Kisebb tüzek minden évben pusztítottak, de a feljegyzések szerint 1132, 1137, 1208, 1229, 1237, és 1275 években különös nagy volt a veszteség. 1237-ben 30.000 (köztük sok emeletes) épület pusztult el. A kormányzat részletes tűzvédelmi terv kidolgozásával vette fel a harcot e csapások ellen, 3000 katona állandó feladata lett a tűzvédelem.
Hangcsou (Hangzhou)t 1276-ban foglalták el Kubiláj kán mongol csapatai, három évvel a Szung (Song) birodalom teljes összeomlása előtt.[15] A mongolok által alapított új Jüan-dinasztia (Yuan-dinasztia) áthelyezte a fővárost Pekingbe, aminek neve akkor Dadu volt, illetve Marco Polónál Cambuluc néven szerepel.
A város a Ming-dinasztia idején és később
Hangcsou (Hangzhou) a Ming-dinasztia idejének derekáig fontos kikötő város maradt, de később, a kikötő feltöltődése miatt, háttérbe szorult.
A 16. és a 17. században a város a kínai zsidóság fontos centruma volt.
A Tajping-felkelés idején a lázadók 1856-ban és 1860-ban is elfoglalták a várost és nagy rombolásokat okoztak.
A Kínai Köztársaság idején a város 1928 és 1949 között a Kuomintang-kormány ellenőrzése alatt volt. 1949. május 3-án lépett a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a város területére és helyezte azt kommunista fennhatóság alá.
Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) 1978-ban kezdődött reformpolitikája nyomán Hangcsou (Hangzhou) kamatoztatni tudta kedvező fekvését a Jangce torkolatvidékén, gyors fejlődésnek indult és a 2000-es évek Kínájának egyik virágzó városa lett.
Népesség
2020 | 11 936 010 |
Földrajza és éghajlata
Hangcsou (Hangzhou) Kelet-Kínában, Csöcsiang (Zhejiang) tartomány északi részén helyezkedik el, a Jangce folyó alsó szakaszánál elterülő síkságon, a Nagy-csatorna déli végénél. A tartományon belül Hangcsou (Hangzhou) körzete nyugaton Anhuj (Anhui) tartomány hegyes vidékével határos, keleten pedig a Hangcsou (Hangzhou)-öböl menti síkságra terjed ki. A város központja a Nyugati-tó keleti és északi partján épült ki, a Csientang (Qiantang) folyótól északra.
Éghajlata szubtrópusi monszun jellegű, négy jól megkülönböztethető évszakkal, jellemzően hosszú, esős nyarakkal és rövid, száraz telekkel (időnként havazás is előfordul). Az éves átlaghőmérséklet 17 °C, az évi csapadék átlagos mennyisége 1450 mm. A nyári monszun esői májusban érkeznek meg. Augusztusban tájfunok is lehetségesek, de inkább csak mellékhatásaik – viharos szél és sok csapadék – érik el a várost.[16]
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 8,0 | 9,0 | 13,7 | 20,2 | 25,1 | 28,4 | 33,1 | 32,6 | 27,4 | 22,4 | 16,9 | 10,8 | 20,7 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 1,0 | 2,0 | 6,0 | 11,8 | 16,8 | 21,0 | 24,9 | 24,5 | 20,3 | 14,5 | 8,7 | 2,9 | 12,9 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 59 | 88 | 115 | 130 | 159 | 185 | 129 | 145 | 171 | 89 | 58 | 48 | 1376 |
Forrás: Világmeteorológia |
Közigazgatás
Hangcsou (Hangzhou) közigazgatásilag nyolc városi körzetből (区 qu), , két járásból (县 xian) és 3 járási jogú városból (市 shi) áll. Ezek a következők:
Városi körzetek:
- Sangcseng (Shangcheng) (上城区 = „Felsőváros”), 18,3 km², 362 000 lakos;
- Hsziacseng (Xiacheng) (下城区 = „Alsóváros”), 31,46 km², 405 000 lakos;
- Csiangkan (Jianggan) (江干区), 210,22 km², 404 000 lakos;
- Kungsu (Gongshu) (拱墅区), 87,49 km², 288 000 lakos, a városi kormányzat székhelye;
- Hszihu (Xihu) (西湖区), 308,7 km², 628 000 lakos;
- Pincsiang (Binjiang) (滨江区), 72,02 km², 131 000 lakos;
- Hsziaosan (Xiaoshan) (萧山区), 1420 km², 1 177 000 lakos;
- Jühang (Yuhang) (余杭区), 1223,56 km², 832 000 lakos;
Járások:
- Tunglu (Tonglu) (桐庐县), 1825 km², 395 000 lakos;
- Csunan (Chun’an) (淳安县), 4427 km², 453 000 lakos, székhely: Csiantaohu (Qiandaohu) (千岛湖镇);
Járási jogú városok:
- Csientö (Jiande) (建德市), 2321 km², 508 000 lakos;
- Fujang (Fuyang) (富阳市), 1831,2 km², 628 000 lakos;
- Linan (Lin’an) (临安市), 3126,8 km², 519 000 lakos.
Térkép | Körzetek | kínai írással |
---|---|---|
Városi körzetek | ||
■ Kungsu (Gongshu) | 拱墅区 | |
■ Hsziacseng (Xiacheng) | 下城区 | |
■ Sangcseng (Shangcheng) | 上城区 | |
■ Csiangkan (Jianggan) | 江干区 | |
■ Hszihu (Xihu) | 西湖区 | |
■ Pincsiang (Binjiang) | 滨江区 | |
■ Jühang (Yuhang) | 余杭区 | |
■ Hsziaosan (Xiaoshan) | 萧山区 | |
Járási jogú városok | ||
■ Linan (Lin’an) | 临安市 | |
■ Fujang (Fuyang), Csöcsiang (Zhejiang) | 富阳市 | |
■ Csientö (Jiande) | 建德市 | |
Járások | ||
■ Tunglu (Tonglu) | 桐庐县 | |
■ Csunan (Chun’an) | 淳安县 |
Gazdaság
Hangcsou (Hangzhou) 1992-től nagy gazdasági növekedésnek indult. A hagyományosan fejlett könnyű- és textilipari ágazatok mellett a kínai partvidék fontos feldolgozóipari bázisává és szállítási csomópontjává fejlődött.[17]
2001 és 2008 között a város több mint megháromszorozta gazdasági termelési értékét. Az egy főre jutó GDP a városban 3025 USD-ről 10 968-ra nőtt.[17]
Az újonnan fejlődő iparágak között van a gyógyszergyártás, az informatika, a nehézgépgyártás, gépkocsialkatrész-gyártás, elektronika, telekommunikáció, élelmiszer-feldolgozás.[18]
Gazdasági és technológiai fejlesztési övezetek
A gazdasági fejlődés felgyorsulásában nagy szerepet játszottak a központi állami döntés alapján létrehozott gazdasági fejlesztési övezetek. (A körzetek nevét a kínaiak által használt angol formában közöljük.)
- Hangzhou Economic & Technological Development Zone
Ezt az övezetet 1993-ban hozták létre 104,7 km²-en Csöcsiang tartomány keleti részén, alig félórás autóútra Sanghajtól, Szucsoutól és Ningpótól. Az ösztönzött iparágak az elektronikus információs technika, az orvosbiológia, a gépgyártás és az élelmiszer-feldolgozás voltak.[19]
- Hangzhou Export Processing Zone
Az exportra termelő feldolgozóipari övezetet 2000 áprilisában hozták létre, 2,92 km²-en a repülőtér (Hangzhou Xiaoshan International Airport) és a kikötő közelében.[20]
- Hangzhou Hi-Tech Industrial Development Zone
A Hi-Tech Zone-t 1991 márciusában alapították, fő részei a Zhijiang Sci-Tech Industrial Park és a Xiasha Sci-Tech Industrial Park.[21]
Közlekedés
Hangcsou (Hangzhou) repülőtere a Hangcsou Hsziaosan nemzetközi repülőtér, amelynek amellett, hogy a hazai repülőtér-hálózat fontos része, sok nemzetközi kapcsolata is van. Közvetlen járatokat üzemeltet Amszterdamba, Japánba, Koreába, Malajziába és Szingapúrba.
A város központi vasútállomása a Hangcsou pályaudvar, amit röviden „városi állomásnak” (城站) neveznek. Innen közvetlen vonatok indulnak sok kínai nagyvárosba. Sanghaj a Sanghaj–Hangcsou nagysebességű vasútvonalon 2010 óta 45 perc alatt érhető el a korábbi 78 perces menetidő helyett.[22] Emiatt a sokáig vitatott Sanghaj–Hangcsou maglev vasút megépítése feleslegessé vált.
A város fontos csomópontja helyi és távolsági buszjáratoknak. A városi tömegközlekedés főleg a busz- és trolibuszjáratok sűrű hálózatából áll. Mint minden kínai városban, rengeteg a kerékpár és a robogó a forgalomban és a kerékpárutakon. Jól kiépített kerékpárkölcsönző rendszer is működik.
A 2000-es években modernizált taxiközlekedés, Hyundai és Volkswagen Passat gépkocsikkal, a legjobbak közé tartozik az országban.
A városban metró is működik.
Turizmus
Hangcsou (Hangzhou) híres történelmi emlékhelyeiről és természeti szépségeiről. Kína tíz legszebb városa között tartják számon.[23] Az utóbbi évtizedek nagyarányú urbanizációs fejlődése ellenére sikerült megőriznie értékeit. Az idegenforgalom ma a város gazdaságának fontos ágazata.[24] A Sanghajba érkező turistacsoportok túlnyomó része Hangcsou (Hangzhou)ba (és Szucsouba) is ellátogat.
Hangcsou (Hangzhou) egyik legnépszerűbb látványossága a 6 km²-es (600 hektáros) Nyugati-tó. Környékén találhatók a város legfontosabb történelmi emlékei és látnivalói, pagodák, kulturális emlékek, dombok, kilátóhelyek összesen mintegy 50 km²-es területen. A tavon két töltésút vezet át.[23]
Látnivalók a Nyugati-tó közelében
- Csingce-templom (Jingci-templom) (净慈寺) a tótól délre.
- Lingyin-templom (灵隐寺 „A lélek pihenője”) körülbelül 2 km-re nyugatra a tótól. Valószínűleg a legrégebbi buddhista templom a városban. Sok rombolásom és felújításon esett át.
- Baochu-pagoda (保俶塔) a tótól északra, a Drágakő-hegy (宝石山) tetején.
- Yue-Wang-templom (岳王庙, "Yue király temploma") vagy Yue Fei Miao a tó északnyugati partján van. Eredetileg 1221-ben épült Yue Fei tábornok emlékére, aki politikai üldöztetés áldozata lett.
- Leifeng-pagoda
Más, érdeklődésre számot tartó helyek
- A világ legnagyobb dagályhulláma rohan fel a Csientang folyón a városon keresztül a tenger felől dagály idején. Magassága elérheti a 12 métert.
- Hu Xueyan (胡雪岩故居) üzletember háza 1872-ből a Yuanbao úton. Restauráció után 2001-ben nyitották meg a közönség előtt.
- Liuhe-pagoda vagy a Hat Harmónia pagodája a Yuelun hegyen a Qiantang folyó északi partján.
- Konfuciusz temploma
- Chenghuang-templom és környéke
- A Szeplőtelen fogantatás temploma, az egyik legrégebbi katolikus templom Kínában, mintegy 400 éves.
- Fenghuang-mecset, (凤凰清真寺) Kína egyik legrégebbi mecsete. A jelenlegi épület a Xihu út (西湖大道) és a Központi Zhongshan út (中山中路) kereszteződésénél 700 éves múltra tekint vissza.
- Xixi nemzeti park, a vizes élőhelyek megőrzésére alapították, 10 km²-en terül el.
- Hangcsou (Hangzhou) botanikus kertje.
- Hangcsou (Hangzhou) állatkertje.
- Jade források (Yu Quan)
- A West Lake Cultural Square nevű épület a legmagasabb a városban: itt kapott helyet a tartományi természetrajzi, valamint tudományos és technológiai múzeum.
Hangcsou (Hangzhou) egyetemi rangú felsőoktatási intézményei
- Zhejiang University (浙江大学) (alapítva 1897-ben)
- Kínai Művészeti Akadémia, China Academy of Art (中国美术学院) (alapítva 1928-ban)
- Zhejiang University of Technology (浙江工业大学) (1953)
- Zhejiang Gongshang University (浙江工商大学)
- Hangzhou Dianzi University (杭州电子科技大学)
- Zhejiang Forestry University (浙江林学院)
- Zhejiang Sci-Tech University (浙江理工大学)
- Zhejiang University of Science and Technology (浙江科技学院)
- Zhejiang Chinese Medical University (浙江中医药大学)
- China Jiliang University (中国计量学院) (alapítva 1978-ban)
- Zhejiang University of Finance and Economics (浙江财经学院)
- Hangzhou Normal University (杭州师范大学)
- Zhejiang University of Media and Communications (浙江传媒学院)
- City College, Zhejiang University (浙江大学城市学院)
Kultúra
Hangcsou (Hangzhou) és a környező területek lakosai a vu nyelvet beszélik, de ennek is különböző változatai élnek a különböző régiókban. Emellett sokan a mandarin nyelvet is beszélik.
A tea fontos része a helyi kultúrának. A környékről származik a zöld tea egyik nemes változata, a Longjing tea. Az egyik legjobbnak tartott változatát, a Xi Hu Long Jing teát Hangcsou (Hangzhou)ban, Xi Hu körzetben termelik, innen kapta a nevét.[25] Hangcsou (Hangzhou) hagyományos kézműipara ugyancsak ismert selyméről, esernyőiről és legyezőiről.
A Hangcsou (Hangzhou)i konyhaművészet a csöcsiangi konyha, a nyolc különböző híres kínai konyha egyikének a képviselője.
A várossal kapcsolatos kínai mondások
- „Szüless Szucsou (Suzhou)ban, élj Hangcsou (Hangzhou)ban, egyél Kantonban, halj meg Liucsou (Liuzhou)ban.” (生在苏州, 活在杭州, 吃在广州, 死在柳州)
- Szucsou (Suzhou) az ott született híres emberekről, Hangcsou (Hangzhou) a szépségéről, Kanton (Guangzhou) az ételeiről, Liucsou (Liuzhou) pedig a nanmu fából készült koporsóiról volt nevezetes, amelyben állítólag nem indul oszlásnak a test.
- „Fent az ég, lent Szucsou (Suzhou) és Hangcsou (Hangzhou).” (上有天堂,下有苏杭)
- Ezek a városok földi paradicsomnak tekinthetők.
Testvérvárosok
Hangcsou (Hangzhou) testvérvárosai
(zárójelben a kapcsolat létrejöttének éve):
|
|
|
Jegyzetek
- ↑ Seventh National Population Census of the People's Republic of China
- ↑ 中央机构编制委员会印发《关于省级市若干问题的意见》的通知. 中编发[19955号]. 豆丁网, 1995. február 19. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
- ↑ Illuminating China's Provinces, Municipalities and Autonomous Region. PRC Central Government Official Website, 2001. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
- ↑ 2012中国都市圈评价指数今年7月发布 (chinese nyelven). 上海交通大学, 2012. július 2. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 20.)
- ↑ 2015年浙江省1%人口抽样调查主要数据公报-浙江统计信息网. www.zj.stats.gov.cn . [2016. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 30.)
- ↑ China to host 2016 G20 summit in Hangzhou. PRC Central Government Official Website, 2015. (Hozzáférés: 2015. december 20.)
- ↑ Hangzhou of China selected to host 2022 Asian Games. Xinhua, 2015. szeptember 16. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
- ↑ Meacham, William (1996). „Defining the Hundred Yue”. Bulletin of the Indo-Pacific Prehistory Association 15, 93–100. o. DOI:10.7152/bippa.v15i0.11537.
- ↑ Barlow, Jeffrey G.. Culture, ethnic identity, and early weapons systems: the Sino-Vietnamese frontier, East Asian cultural and historical perspectives: histories and society—culture and literatures. Research Institute for Comparative Literature and Cross-Cultural Studies, University of Alberta, 1–15. o. (1997). ISBN 978-0-921490-09-8
- ↑ Ebrey, Cambridge Illustrated History of China, 114: "[…] the Grand Canal, dug between 605 and 609 by means of enormous levies of conscripted labour."
- ↑ Worthy 1983, p. 19.
- ↑ Steinhardt, Nancy. Chinese Imperial City Planning. Honolulu: University of Hawaii Press, 144. o. (1999). ISBN 0-8248-2196-3
- ↑ Largest Cities Through History. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
- ↑ Janet L. Abu-Lughod, Before European Hegemony: The World System A.D. 1250-1350, "All the Silks of China" (Oxford University Press US) 1991, p. 337
- ↑ Gernet, 15.
- ↑ Hangzhou Archiválva 2006. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. China Today. Hozzáférés ideje: 22 August 2006.
- ↑ a b Archivált másolat. [2011. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 16.)
- ↑ Archivált másolat. [2009. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
- ↑ RightSite.asia
- ↑ RightSite.asia
- ↑ RightSite.asia
- ↑ xinhuanet: China unveils Shanghai-Hangzhou high-speed railway; eyes network extension, 2010. október 26. (Hozzáférés: 2010. október 26.)
- ↑ a b Hangzhou Today: Tourism Archiválva 2009. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. China Pages. Hozzáférés ideje: 22 August 2006.
- ↑ Hangzhou Today: General Survey Archiválva 2009. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. China Pages. Hozzáférés ideje: 22 August 2006.
- ↑ Xi Hu Long Jing Tea Tea Spring. Hozzáférés ideje: 23 August 2006.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hangzhou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Gernet: Jacques Gernet – ford:: Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250-1276. Budapest: Gondolat. 1980. ISBN 963 280 730 8
- ↑ Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-256-8
További információk
- Hangcsou (Hangzhou) kormányzati honlapja (angolul) Archiválva 2013. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Cotterell, Arthur. The Imperial Capitals of China - An Inside View of the Celestial Empire. London: Pimlico, 304 pages.. o. (2007). ISBN 9781845950095
- Gernet, Jacques.. Daily Life in China on the Eve of the Mongol Invasion, 1250-1276. Stanford: Stanford University Press (1962). ISBN 0-8047-0720-0
- Kína-portál
- Földrajzportál