Hegyek és vizek könyve

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
A mű 18. században készült fametszetes illusztrációi közül az egyik, amely emberfejű kígyótestű lényként ábrázolja Nü-vá (Nüwá)t 女媧.

A Hegyek és vizek könyve (klasszikus kínai: 山海經; egyszerűsített kínai: 山海经; pinyin: Shānhǎijīng; magyar népszerű: San-haj-csing; szó szerint: "Hegyek és tengerek könyve" vagy "Hegyek és tengerek kánonja") mitikus geográfiai mű, egyfajta régi kínai bestiárium. Szerzője ismeretlen, bizonyos részei már az i. e. 4. században is létezhettek, de végleges formáját csak a korai Han-korra érte el. A Csin (Qin)-kor előtti Kína mitológiájának jelentős forrása, amely 18 fejezetre osztva, mintegy 31 ezer írásjegy terjedelmű. A műben több mint 550 hegy és 300 folyó leírása olvasható, részletesen bemutatva a különböző vidékek legendás, mitikus állat- és növényvilágát és lakóit.

Szerzősége

Egy másik illusztráción az úgynevezett "kilencfarkú róka" (csiu-vej-hu (jiuweihu) 九尾狐) látható.

A Hegyek és vizek könyvének szerzősége nem megállapítható. A hagyomány ugyanolyan legendás alakoknak tulajdonítja, mint a Hszia (Xia)-dinasztiát megalapító Nagy  (Yu), vagy Po-ji (Boyi) 伯夷. A modern szövegvizsgálatok azonban kimutatták, hogy a mű nem csak, hogy nem egy szerző keze munkája, hanem a Hadakozó fejedelemségek korától egészen a korai Han-dinasztia időszakáig keletkezett szövegek egybeszerkesztéséről van szó. Az első név szerint ismert kommentátora az a Liu Hsze (Liu Xie) 劉向/刘向 (i. e. 79-8), akinek a nevéhez számos konfuciánus mű összeállítása fűződik. A másik jelentős kommentátora Kuo Pu (Guo Pu) 郭璞 (276–324), aki számos jelentős szerkesztése mellett a híres Temetkezések könyvének szerzőjeként is ismert.

Áttekintés

A 18 fejezetre osztott, mintegy 31 ezer írásjegyből álló mű szerzője, szerzői nem kevesebbre vállalkoznak, minthogy számba vegyék a korabeli ismert kínaiak által lakott területeken túli vidékek földrajzát, élővilágát és lakóit. Az öt égtáj (dél, nyugat, észak, kelet és közép) hegyvidékeivel kezdődik a mű, melyek leírása egy-egy fejezetben szerepel. Ezt követi a tengereken túli, a tengerek belüli és a nagy vadonok leírása négy-négy égtájra bontva. A katalógus szerűen összeállított, és következetesen ugyanabban a száraz, a tényekre szorítkozó stílusban megírt műben nem kevesebb, mint 550 hegy és 300 folyó leírása olvasható. Természetesen, a tények minden esetben a fantasztikum tárgykörébe sorolandó mesés, legendás, csodás lények, teremtmények bemutatását jelenti. S bár időről-időre akadtak olyanok, akik a műben szereplő egyik-másik vidéket valamely valós helyszínnel próbáltak azonosítani, biztosan állítható, hogy minden valóság alapot nélkülöz. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a korai kínai mitológia egyik legjelentősebb és páratlan forrásának számít.

Szerkezete

Mivel a Hegyek és vizek könyvéből magyar nyelven egyelőre nincs a nagyközönség számára is hozzáférhető és olvasható változat - még részletek formájában sem -, álljon most itt a mű legelső passzusa az eredeti klasszikus kínai nyelven és annak magyar fordítása:

1.1. 南山經之首曰䧿山。其首曰招搖之山,臨于西海之上,多桂,多金玉。有草焉,其狀如韭而青華,其名曰祝餘,食之不飢。有木焉,其狀如穀而黑理,其華四照,其名曰迷穀,佩之不迷。有獸焉,其狀如禺而白耳,伏行人走,其名曰狌狌,食之善走。麗𪊨之水出焉,而西流注于海,其中多育沛,佩之無瘕疾。

1.1. "A délvidék hegyeit Szarka-hegyeknek nevezik. Azok közül is az elsőt Zhaoyao-hegynek nevezik, amely érintkezik a Nyugati-tenger felső partvidékével. Sok itt a fahéjfa, sok az arany és a jáde. Van olyan fű, melyeknek alakja akár a hagymáé és kékeszöldek a virágai; úgy nevezik, hogy zhuyu, s ha megeszik, megszünteti az éhséget. Van olyan fa, melynek alakja akár a papíreperfáé , csak fekete a mintázata, virágai minden irányba ragyognak; úgy nevezik, hogy migu, s ha magán viseli az ember, nem téved el. Van olyan vadállat, melynek alakja, akár a makákóé, csak fehér a füle, görnyedten jár, vagy emberformán halad; úgy nevezik, hogy xingxing, s aki megeszi, jól bírja a gyaloglást. A Liji-folyó vize innen fakad, nyugat felé folyik, ahol a tengerbe torkollik; sokféle lény tanyázik benne, amiket, ha valaki magán visel, nem lesz férges."

Tokaji Zsolt fordítása
Fejezet Kínaiul Átírás Fordítás
1. 南山经 Nan-san csing (Nanshan jing) A déli hegyek könyve
2. 西山经 Hszi-san csing (Xishan jing) A nyugati hegyek könyve
3. 北山经 Pej-san csing (Beishan jing) Az északi hegyek könyve
4. 东山经 Tung-san csing (Dongshan jing) A keleti hegyek könyve
5. 中山经 Csung-san csing (Zhongshan jing) A középső hegyek könyve
6. 海外南经 Haj-vaj-nan csing (Haiwainan jing) A tengereken túl délre (lévő területek) könyve
7. 海外西经 Haj-vaj-hszi csing (Haiwaixi jing) A tengereken túl nyugatra (lévő területek) könyve
8. 海外北经 Haj-vaj-pej csing (Haiwaibei jing) A tengereken túl északra (lévő területek) könyve
9. 海外东经 Haj-vaj-tung csing (Haiwaidong jing) A tengereken túl keletre (lévő területek) könyve
10. 海內南经 Haj-nej-nan csing (Haineinan jing) A tengereken belül délre (lévő területek) könyve
11. 海內西经 Haj-nej-hszi csing (Haineixi jing) A tengereken belül nyugatra (lévő területek) könyve
12. 海內北经 Haj-nej-pej csing (Haineibei jing) A tengereken belül északra (lévő területek) könyve
13. 海內东经 Haj-nej-tung csing (Haineidong jing) A tengereken belül keletre (lévő területek) könyve
14. 大荒东经 Ta-huang-tung csing (Dahuangdong jing) A keleti nagy vadon könyve
15. 大荒南经 Ta-huang-nan csing (Dahuangnan jing) A déli nagy vadon könyve
16. 大荒西经 Ta-huang-hszi csing (Dahuangxi jing) A nyugati nagy vadon könyve
17. 大荒北经 Ta-huang-pej csing (Dahuangbei jing) Az északi nagy vadon könyve
18. 海內经 Haj-nej csing (Hainei jing) A tengereken belül (lévő területek) könyve

Irodalom

  • Birrell, Anne. 2000. The Classic of Mountains and Seas. Penguin. ISBN 0-14-044719-9
  • Fracasso, Riccardo. 1996. "Libro dei monti e dei mari (Shanhai jing): Cosmografia e mitologia nella Cina Antica." Venice: Marsilio. ISBN 88-317-6472-1
  • Mathieu, Remi. 1983. "Etude sur la mythologie et l'ethnologie de la Chine Ancienne." Vol I, "Traduction annotee du Shanhai Jing." Vol. II, "Index du Shanhai jing." Paris: College de France, Institut des hautes etudes Chinoises
  • Mertz, Henriette. 1972 [first published in 1958]. Pale Ink: Two Ancient Records of Chinese Exploration in America. 2nd ed. Swallow Press. ISBN 0-8040-0599-0
  • Schiffeler, John Wm. 1978. The Legendary Creatures of the Shan hai ching. Hwa Kang. ASIN B0007AP1OI
  • Strassberg, Richard. 2002. A Chinese Bestiary: Strange Creatures from the Guideways Through Mountains and Seas. University of California Press. ISBN 0-520-21844-2
  • Каталог гор и морей (Шань хай цзин), Этерна, 2004. ISBN 5-8062-0086-8

Külső hivatkozások

A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Hegyek és vizek könyve témában.


Sablon:Kínai irodalom
  • m
  • v
  • sz
Témakörök
Fontosabb
írók, költők
Legfontosabb
művek
A négy klasszikus regény
További művek
Történeti
művek
  • Kelet-Ázsia Kelet-Ázsia-portál
  • Irodalom Irodalom-portál