John Baskerville
| John Baskerville | |
 | |
| Az idős Baskerville (James Millar olajfestménye, 1774) | |
| Született | 1706. január 28.[1][2][3][4][5] Wolverley |
| Elhunyt | 1775. január 8. (68 évesen)[1][2][3][6][4] Birmingham |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Sarah Baskerville[2] |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Baskerville House[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz John Baskerville témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
John Baskerville (Wolverley, Worcestershire, 1706. január 28. – Birmingham, 1775. január 8.) a 18. század egyik meghatározó betűöntője és nyomdásza William Caslon, Giambattista Bodoni és Firmin Didot mellett. Az ő nevét viseli a Baskerville betűkép.
Életpályája
John Baskerville kezdetben egy anglikán lelkész mellett dolgozott lakájként, majd 1726-ban Birminghambe ment, ahol szépírástanítóként dolgozott. 1745-ben megvásárolt egy lakkozóműhelyt, amely jól jövedelmezett. Öt évvel később kezdte meg nyomdászi tevékenységét. Nemsokára a Cambridge-i Egyetemtől kapta a megbízásait. Első nyomtatványai Vergilius és Horatius művei voltak, melyekre szintén az egyetem adott megbízást. De mesterművének az 1763-ban kiadott Bibliáját tekintik. Baskerville jelentőségét mutatja, hogy Európa jeles nyomdái tőle rendelték betűiket. Amikor 1775-ben Baskerville utód nélkül meghalt, nem maradt olyan ember, aki átvette volna a nyomda irányítását. Özvegye a teljes betűkészletet előbb a Cambridge-i Egyetemnek ajánlotta fel megvételre, de miután az egyetem visszautasította az ajánlatot, az özvegy az egész felszerelést 12 ezer fontért annak a párizsi irodalmi társaságnak adta el, amelynek élén a híres Beaumarchais francia vígjátékíró állt.
Munkássága
Baskerville-t Európa legnagyobb betűalkotói közé sorolják. Nyomtatványaihoz saját maga készítette a betűk nyomóducait. Betűtípusait modern, álklasszikus stílusban alakította ki. Különlegességüket a vékony és a vastag vonalak kontrasztja adta, főleg a Baskerville betűkép kurzív változatainál. De nemcsak a betűire fordított külön figyelmet, számára a könyv egész kinézete ugyanolyan fontos volt. Az általa készített munkákra a széles margók, a kitűnő minőségű papír és tinta használata volt jellemző. A régi mesterek hagyományait követve külön gondot fordított arra, hogy minden egyes eszközt, amivel dolgoznia kell, saját maga készítsen el vagy alakítson ki. Baskerville nemcsak öntőműszerét vagy a sajtóját készítette el saját kezével, hanem Európában elsőként alkalmazta a velinpapírt is. Különleges, fekete nyomdafestékét is ő maga kísérletezte ki. Nyomtatványait csak a legritkább esetben díszítette képekkel, de minden esetben a legkiválóbb minőségre törekedett. Kötetei puritának, visszafogottak voltak, de ettől kifejezetten újszerűnek hatottak a többi 18. századi nyomtatvány között. Baskerville jelentőségét mutatja, hogy Amerikában Benjamin Franklin is lelkes híve volt az általa készített betűtípusoknak.
Legfontosabb munkái
- Vergilius (1757)
- Milton: Elveszett paradicsom
- Aesopus állatmeséi (1761)
- Biblia (1763)
- Horatius művei (1770)
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
- ↑ a b c d Baskerville, John (DNB00)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ nem meghatározott naptár
Források
- Fritz Funke: Könyvismeret. Budapest, Osiris Kiadó, 2000.
- Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2001. http://mek.oszk.hu/01600/01653/
- Tevan Andor: A könyv évezredes útja. Budapest, Gondolat, 1973. http://mek.oszk.hu/01600/01650/
- American Dictionary of printing and bookmaking. New York, Burt Franklin, 37-38 p.
- A Pallas nagy lexikona http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/
- https://web.archive.org/web/20081123034002/http://www.riversevenpress.co.uk/bask.html
