Kormos hantmadár

Kormos hantmadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Oenanthe
Faj: O. leucura
Tudományos név
Oenanthe leucura
(Gmelin, 1789)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kormos hantmadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kormos hantmadár témájú kategóriát.

A kormos hantmadár (Oenanthe leucura) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Turdus nembe Turdus leucurus néven.[3]

Alfajai

  • Oenanthe leucura leucura (Gmelin, 1789)
  • Oenanthe leucura syenitica (Heuglin, 1869)[2]

Előfordulása

Franciaország, Spanyolország, Algéria, Líbia, Marokkó, Portugália, Tunézia és Nyugat-Szahara területén honos. Kóborló Bulgária, Görögország, Izrael, Olaszország, Liechtenstein, Málta, Mauritánia, Montenegró, Norvégia és Szerbia területén. Gibraltár területéről kihalt.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, mediterrán típusú cserjések és tengerpartok, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 18 centiméter, testtömege 37–44 gramm. A hím teljesen fekete, kivéve a fehér far, és farok. A tojó hasonló, de fekete helyett sötétbarna.

Életmódja

Gerinctelenekkel, kisebb gyíkokkal és növényi anyagokkal táplálkozik.[3]

Szaporodása

Oenanthe leucura syenitica

Sziklákon és sziklás lejtőkön költ. Fészkét legtöbbször szikla hasadékokba csinálja. Fészekalja 3–6 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 19.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. május 8.)

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Internet Bird Collection
  • Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap