Louis Barthou

Louis Barthou
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1913. március 22. – 1913. december 9.
ElődAristide Briand
UtódGaston Doumergue

Született1862. augusztus 25.
Oloron-Sainte-Marie
Elhunyt1934. október 9.
(72 évesen)
Marseille
Sírhely
PártDemocratic Republican Alliance

HázastársaAlice Mayeur
Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
  • történész
  • jogász
IskoláiLycée Louis-Barthou

Díjak
  • Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword
  • Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword
  • Fehér Oroszlán-rend nagykeresztje lánccal (1924. december 22.)

Louis Barthou aláírása
Louis Barthou aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Barthou témájú médiaállományokat.

Louis Barthou (Oloron-Sainte-Marie, 1862. augusztus 25. – Marseille, 1934. október 9.) francia történész, irodalomtörténész, bíró és politikus. A Harmadik Francia Köztársaság 46. miniszterelnöke volt. Az első világháború során ő látta el a külügyminiszteri tisztséget. 1934. október 9-én külügyminiszterként, az I. Sándor jugoszláv király elleni merénylet során életét vesztette.

Élete

Louis Barthou 1862. augusztus 25-én született Oloron-Sainte-Marie-ban és szerény családi körülmények között nevelkedett. Jogi tanulmányokat folytatott Bordeaux-ban, majd 1886-ban, Párizsban jogi doktorátust szerzett. Figyelme hamarosan a politika felé fordult és a L’Indépendant főszerkesztője lett. 1889-ben mérsékelt republikánusként képviselőházi taggá választották. Ezt követően különböző minisztériumokban töltött be pozíciókat. 1894-ben közmunkaügyi miniszterré választották, amely az első miniszteri tisztsége volt. 1896-ban belügyminiszter, 1906-tól 1909-ig pedig ismét közmunkaügyi miniszter volt.[1][2]

1913 márciusától decemberéig ő látta el a miniszterelnöki teendőket. 1913. július 19-én jóvá hagyatta a hároméves kötelező sorkatonai szolgálatról szóló törvényt. 1914-ben a baloldal választási győzelme, a hadüzenet és fia halála (a fronton) miatt átmenetileg visszavonult a politikától. 1918. május 2-án Henry Roujon helyére a Francia Akadémia tagjává választották. Visszatérése után részt vett Paul Painlevé, Aristide Briand és Raymond Poincaré kormányaiban is, ahol különböző miniszteri tisztségeket látott el (külügy és hadügy). 1922-ben ő képviselte Franciaországot a genovai konferencián. A francia szenátus tagjaként a jóvátételi bizottság elnöke lett. 1926 júliusában Raymond Poincaré kormányának igazságügy-minisztere lett. Röviddel halála előtt őt nevezték ki a külügyminiszteri poszt ellátására. 1934. október 9-én az I. Sándor jugoszláv király életét kioltó merénylet során ő is életét vesztette. Halála nagy veszteséget jelentett, mivel utolsó éveiben egy németellenes szövetség kiépítésén dolgozott. Ezen erőfeszítéseit halála után nem folytatták.[1][2]

Halálának hatásai a magyar külpolitikára

1934 nyarán magyar kormány Horthy Miklós kormányzó egyetértésével megkezdte a közeledést Jugoszláviához. Az ígéretesnek ígérkező tárgyalásoknak azonban véget vetett a marseille-i merénylet, melynek során I. Sándor jugoszláv király és Louis Barthou francia külügyminiszter is életét vesztette. A merényletet a Horvátország függetlenségéért küzdő usztasa mozgalom követte el. Franciaország és Jugoszlávia a jankapusztai táborban működő usztasa kiképzőtáborra hivatkozva Magyarország megbüntetését követelte. Az ügy mögött legalább ennyire olasz érdekek álltak, de a francia–olasz közeledésre való tekintettel a franciák inkább a magyarokat állították vádjaik középpontjába. A magyar diplomácia szívós munkával kilábalt az ügy következtében beállt súlyos külpolitikai válságból, míg a Jankapusztán bújkálókat egy titkos akcióban Olaszországba menekítették, de a Jugoszláviához való közeledés megszakadt, és Magyarország külpolitikai mozgásköre beszűkült.[3][4]

Jegyzetek

  1. a b Encyclopedia Britannica:Louis Barthou (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 23.)
  2. a b Académie Française:Louis Barthou (francia nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 23.)
  3. Bencsik, Gábor. Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 169. o. (2004). ISBN 963 855285 9 
  4. Merénylet Marseille-ben II. (Napi történelmi forrás blog, 2016. január 14.)

Források

  • Encyclopedia Britannica: Louis Barthou(angolul)
  • Académie Française: Louis Barthou(franciául)
  • Bencsik Gábor:Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 169. o. ISBN 963 855285 9.

További információk

  • Herodote.net: Le roi de Yougoslavie est assassiné (franciául)
  • Louis Barthou a Francia Szenátus honlapján Archiválva 2005. november 14-i dátummal a Wayback Machine-ben(franciául)

Kapcsolódó szócikk


Elődje:
Aristide Briand
Franciaország
kormányfője

1913. március 22. – 1913. december 9.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Gaston Doumergue
Sablon:Az első világháború francia politikusai
  • m
  • v
  • sz
Francia politikusok az első világháború kezdetétől a Párizs környéki békeszerződésekig
Elnökök
Raymond Poincaré (1913–20) · Paul Deschanel (1920)
Miniszterelnökök
René Viviani (1914–15) · Aristide Briand (1915–17) · Alexandre Ribot (1917) · Paul Painlevé (1917) · Georges Clemenceau (1917–20) · Alexandre Millerand (1920)
Külügyminiszterek
René Viviani (1914) · Gaston Doumergue (1914) · Théophile Delcassé (1914–15) · René Viviani (1915) · Aristide Briand (1915–17) · Alexandre Ribot (1917) · Louis Barthou (1917) · Stephen Pichon (1917–20) · Alexandre Millerand (1920)
Hadügyminiszterek
Adolphe Messimy (1914) · Alexandre Millerand (1914–15) · Joseph Gallieni (1915–16) · Pierre Roques (1916) · Hubert Lyautey (1916–17) · Lucien Lacaze (1917) · Paul Painlevé (1917) · Georges Clemenceau (1917–20) · André Lefèvre (1920)
Politikusok
Jean Augagneur · Joseph Caillaux · Paul Cambon · Augustin Boué de Lapeyrère · Jean Jaurès · Louis Malvy · Albert Thomas
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJvHdBPRhfByTXt4cTyyBP
  • VIAF: 68969578
  • LCCN: n85152813
  • ISNI: 0000 0001 1028 8501
  • GND: 119069954
  • SUDOC: 059396008
  • NKCS: kup19950000004851
  • BNF: cb12165167m
  • BNE: XX1199529
  • Első világháború Az első világháború portálja
  • politika Politikaportál
  • Franciaország Franciaország-portál