Majláth Gusztáv Károly

Majláth Gusztáv Károly
Született	1864. szeptember 24.[1] Bakóca
Elhunyt	1940. március 18. (75 évesen)[2] Budapest
Állampolgársága	magyar Román Királyság
Szülei	Mailáth György
Foglalkozása	katolikus pap katolikus szerpap katolikus püspök
Tisztsége	katolikus érsek címzetes püspök (1897. március 26. – ) erdélyi püspök (1897. június 28. – 1932. március 22.) gyulafehérvári püspök (1932. március 22. – 1938. május 28.) címzetes érsek (1938. május 28. – )
Kitüntetései	a Bécsi Egyetem díszdoktora (1897)[3]
Sírhelye	Regnum Marianum-templom (–1951) Kisboldogasszony-templom (1951–)
erdélyi (gyulafehérvári) püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1887. október 6. Esztergom
Püspökké szentelés	1897. május 1. Budapest, Mátyás-templom
Szentelők	Császka György (főszentelő) Steiner Fülöp (társszentelő) Boltizár József (társszentelő)
Hivatal	erdélyi koadjutor püspök
Hivatali idő	1897
Hivatal	erdélyi (1932-től gyulafehérvári) püspök
Hivatali idő	1897–1938
Elődje	Lönhart Ferenc
Utódja	Vorbuchner Adolf
Szentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Mikes János 1912. január 7.
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Balás Lajos 1905. december 21. Prohászka Ottokár 1905. december 21. Zichy Gyula 1905. december 21. Rott Nándor 1917. szeptember 23. Pacha Ágoston 1927. május 15. Fiedler István 1930. december 8.
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Majláth Gusztáv Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gróf székhelyi Majláth Gusztáv Károly (Bakóca, 1864. szeptember 24. – Budapest, 1940. március 18.) római katolikus pap, erdélyi (1932-től gyulafehérvári) püspök, főrend, címzetes érsek.^[4]

Pályafutása

Az előkelő nemesi származású székhelyi Majláth család sarja. Majláth György (1818–1883) főtárnokmester, udvari kancellár, országbíró^[4] és báró Prandau-Hilleprand Stefánia (1832–1914) fia volt. A pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett, Strasbourgban jogot tanult, majd Budapesten és Bécsben, a Pázmáneumban teológiát. Esztergomban szentelték pappá 1887. október 6-án.^[4]

Pappá szentelése után az Esztergomi Szeminárium prefektusaként szolgált, majd 1894-től Komáromban volt plébános. Új iskolát építtetett, megalapította a katolikus legényegyletet. Tagja volt a Regnum Marianumnak is.^[4]

Püspöki pályafutása

1897. január 28-án martyropolisi címzetes püspökké és erdélyi koadjutor püspökké nevezték ki Lönhart Ferenc mellé; XIII. Leó pápa július 1-jén erősítette meg. Május 1-jén a budapesti Mátyás-templomban szentelte püspökké Császka György kalocsai érsek.^[4] Lönhart halála után még ugyanebben az évben megyés püspök lett Gyulafehérvárott.

Sokat tett a szegények érdekében, különösen a közbirtokosság intézményének felszámolása nyomán nyomorba süllyedő falusi székelyekért; keresztényszociális gazdasági egyesületek létrehozását szorgalmazta. Nagy figyelmet szentelt az oktatásnak és nevelésnek. Magánvagyonából és papi jövedelméből tanulmányi segélyeket osztott, támogatta az iskolákat és ifjúsági lapok megjelenését. Magán és püspöki jövedelméből főleg a középiskolákat vette gondjaiba, melyekben a jövő vezető rétege nevelkedett. Gyulafehérváron és Csíksomlyón lelkigyakorlatokat rendszeresített papok és tanítók számára. 1913. július 7–10. között egyházmegyei zsinatot tartott Gyulafehérváron; az egyházközségeket püspöksége alatt többször, a városi plébániákat szinte évente meglátogatta.^[4]

1919-ben mozgási szabadságát korlátozták: megtiltották, hogy lakását elhagyja, és látogatókat fogadjon. 1925-ben a kisebbségi egyezmény állandó megsértése miatt a protestáns egyházak képviselőivel együtt panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez.^[4] Amikor Románia diplomáciai kapcsolatba lépett a Szentszékkel, a román kormány olyan követeléseket fogalmazott meg, amelyek hátrányosan érintették volna az erdélyi magyar hívőket (például Székelyföld egy részét a bukaresti egyházmegyéhez akarták rendelni.^[5]). Ezért Majláth püspök – Glattfelder Gyula csanádi püspökkel és Raymund Netzhammer bukaresti érsekkel együtt tiltakozást fogalmaztak meg. Az 1927-es romániai konkordátum szerint az egyházmegyét újjáalapították Gyulafehérvári egyházmegye néven. A román hatóságokkal állandó harcban állt az Erdélyi Római Katolikus Státus jogaiért és a magyar iskolákért.^[4]

1935 novemberétől haláláig Budapesten ápolták, ezért 1936-ban egészségi okokból visszavonult hivatalától; ekkor Vorbuchner Adolfot nevezték ki mellé koadjutor püspökké. 1938 áprilisában lemondott a püspökségről; május 28-án XI. Piusz pápa szoteropoliszi címzetes érsekké nevezte ki.^[4]

A Regnum Marianum templomban temették el. A templom 1951-ben történt lerombolásakor földi maradványait titokban az egyetemi templomba vitték át.^[4]

Művei

• Majláth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök beszéde. Elmondotta a római katolikus státusgyűlésen 1902. XI. 13-án. Hely nélkül, 1902^[4]

Emlékezete

• 1899 és 1900 között Gyimesközéplokra építtetett egy iskolát, amely a nevét viseli.
• A csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban két szobra is áll: gipszből készült mellszobra az iskola második emeleti feljárójánál, míg bronzszobra az iskola bejárata előtt látható. A gimnázium emlékcsarnokában márványtábla is hirdeti emlékét.
• Csíkszereda városában tér viseli nevét.

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium Gyulafehérvár
• Miklós József: Csíki Lexikon – Csíkszereda, 1994, Pro-Print Könyvkiadó (ISBN 973-8468-19-1)
• Majláth Gusztáv Károly. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 25.)

További információk

• Archbishop Gusztáv Károly Majláth, Catholic-Hierarchy (angol)
• Bíró Vencel: Székhelyi gr. Mailáth G. Károly. Kolozsvár, 1940
• Erdélyi katolikus nagyok. Szerk. Bíró Vencel, Boros Fortunát. Kolozsvár, Szent Bonaventura könyvnyomda, 1941
• Beke Margit: Az esztergomi (esztergom-budapesti) főegyházmegye papsága 1892–2006. Bp., Szent István Társulat, 2008
• Incze Dénes: Erdély katolikus nagyjai. Tusnádfürdő, [Szerző], 2003
• Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928
• Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992. Budapest, História – MTA Történettudományi Intézete, 1996. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 4.)
• Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti névtára. Budapest-Kolozsvár, Szent István Társulat-Verbum, 2009
• Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája I–V., Natura–Tellér Kft.–Heraldika, Budapest, 1990–1999
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932]
• Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932.
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
• Vajk Éva: Majláth ornátus. A budapesti Egyetemi templom kincsei; magánkiadás, Bp., 2002

Előde: Lönhart Ferenc

Erdélyi, majd Gyulafehérvári katolikus püspök 1897–1938

Utóda: Vorbuchner Adolf