Pelophylax
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Pelophylax lessonae | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pelophylax témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pelophylax témájú médiaállományokat és Pelophylax témájú kategóriát. |
A Pelophylax a kétéltűek (Amphibia) osztályába, valamint a békák (Anura) rendjébe és a valódi békafélék (Ranidae) családjába tartozó nem. Nevét a görög pelos πηλος (iszap, sár) és a phylax (őr) szavakból alkották.
Előfordulásuk
A nembe tartozó fajok Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában honosak.
Sok faj kialakulása az elmúlt 2,4 millió év klimatikus ingadozásai során következett be. A pliocén és a pleisztocén jégkorszakok során az európai flóra és fauna Európa déli részeinek melegebb éghajlatán tudott fennmaradni.
A legutóbbi jégkorszak, a Würm-glaciális során (i.e. 80 000 – 8000) a zöld békák ősi csoportja három déli menedékhelyet talált magának.[1] Ezek a csoportok hosszú évekig elkülönülten éltek, így három különálló fajjá fejlődhettek:
- Pelophylax perezi az Ibériai-félszigeten
- Pelophylax lessonae az Appennini-félszigeten,
- Pelophylax ridibundus a Balkán-félszigeten.
A jégkorszak elvonulta után ez a három faj Észak-Európa felé vándorolt, és egymással kapcsolatba lépve hibridizációs zónákat hoztak létre.
Taxonómiai helyzete
A Pelophylax nemet az osztrák Leopold Fitzinger zoológus hozta létre 1843-ban. Célja a nem létrehozásával az európai zöld békák elkülönítése volt a Linnaeus által létrehozott Rana nem barna békáitól. Ennek ellenére a legtöbb 19. és 20. századi szerző nem értett egyet Fitzinger rendszerével, a zöld és barna békákat egyaránt a Rana nembe sorolták, azzal összhangban, hogy minden békát, amely a típusfaj gyepi békáéhoz (Rana temporaria) hasonló morfológiai jegyeket mutatott a Rana nembe helyeztek. Így ez a nem gyakorlatilag egy szemétkosár-taxonná vált.
A 20. század kezdetén a zöld béka vagy kecskebéka név csak a Linnaeus által 1758-ban leírt egyetlen fajra a Rana esculenta fajra vonatkozott.[2] A faj, és annak változatai Európában általánosan elterjedtek voltak. Később ismerték fel a további fajokat, a tavi békát (Rana ridibunda), majd a kis tavibékát (Rana lessonae).
Egészen a 20. század második feléig kellett várni, míg Leszek Berger lengyel kutató fényt derített az európai zöld békák változatos fajai közötti összefüggésekre. Felismerte, hogy a tavi béka (R. ridibunda) és a kis tavibéka hibridje a Rana esculenta már 10 000 éve megjelent Észak-Európában. A Rana esculenta számos jellemzője a két másik faj közötti átmenetet mutatja. Alain Dubois 1992-ben a palearktikus faunatartomány zöld békafajait a Rana nem Pelophylax alnemébe csoportosította.[3][4]
A 2000-es években elérhetővé vált molekuláris filogenetikai vizsgálati eszközök használatával a taxonómiai kapcsolatok megállapítása egyszerűbb lett, és nyilvánvalóvá vált, hogy Fitzinger álláspontja helyes volt. A világ kétéltűinek filogenetikus felülvizsgálatára irányuló munkájában Frost és munkatársai 2006-ban igazolták, hogy a Rana nem sok szétágazó leszármazási vonalból épül fel, melyek rászolgálnak az önálló nem státuszra. A Pelophylax nemcsak önálló nem, hanem olyan leszármazási vonalhoz tartozik, amely nincs is különösen közel a Rana neméhez. A Linnaeus által leírt Rana nem típusfaja, a Rana temporaria; az európai barna békák megmaradtak a Rana nemben. A zöld békákat pedig áthelyezték a Pelophylax nembe.[5] Az is nyilvánvaló lett, hogy az eurázsiai zöld békák nem alkotnak monofiletikus csoportot. A Pelophylax nemben található fajok száma azt jelzi, hogy még jó idő el fog telni, mire a nem teljes mértékben körül lesz határolva.[6][7][8]
A Pelophylax nem egy olyan alcsaládhoz, feltehetőleg kládhoz tartozik, melynek tagja a Babina, Glandirana, Hylarana, Pulchrana, Sanguirana, Sylvirana, valamint a Hydrophylax, ami a Pelophylaxhoz hasonlóan valószínűleg nem alkot monofiletikus csoportot. Ezeket a nemeket korábban a legtöbb szerző szintén a Rana nemben írta le, ezek közül többet csak 1990 után hoztak létre. Ami a Pelophylax lehetséges parafíliáját illeti, úgy tűnik, hogy az ide tartozó egyes fajok nagyon közeli rokonságban állnak a Hylarana nemmel, így könnyen oda mozgathatók lennének. Ugyanakkor a nagymértékű hibrid fajképződés megzavarhatja a DNS-szekvenálásból származó adatok értékelését.[6][7][8]
Rendszerezés
A nembe az alábbi fajok tartoznak:
- Pelophylax bedriagae (Camerano, 1882)
- Pelophylax bergeri (Günther, 1986)
- Pelophylax caralitanus (Arikan, 1988)
- Pelophylax cerigensis (Beerli, Hotz, Tunner, Heppich & Uzzell, 1994)
- Pelophylax chosenicus (Okada, 1931)
- Pelophylax cretensis (Beerli, Hotz, Tunner, Heppich & Uzzell, 1994)
- Pelophylax cypriensis Plötner, Baier, Akin, Mazepa, Schreiber, Beerli, Litvinchuk, Bilgin, Borkin & Uzzell, 2012
- Pelophylax demarchii (Scortecci, 1929)
- Pelophylax epeiroticus (Schneider, Sofianidou & Kyriakopoulou-Sklavounou, 1984)
- Pelophylax fukienensis (Pope, 1929)
- Pelophylax hubeiensis (Fei & Ye, 1982)
- Pelophylax kurtmuelleri (Gayda, 1940)
- Kis tavibéka (Pelophylax lessonae) (Camerano, 1882)
- Pelophylax nigromaculatus (Hallowell, 1861)
- Pelophylax perezi (López-Seoane, 1885)
- Pelophylax plancyi (Lataste, 1880)
- Pelophylax porosus (Cope, 1868)
- Tavi béka (Pelophylax ridibundus) (Pallas, 1771)
- Pelophylax saharicus (Boulenger, 1913)
- Pelophylax shqipericus (Hotz, Uzzell, Günther, Tunner & Heppich, 1987)
- Pelophylax tenggerensis (Zhao, Macey & Papenfuss, 1988)
- Pelophylax terentievi (Mezhzherin, 1992)
Megnevezett hibridek (kleptonok, kl.):
- Kecskebéka Pelophylax kl. esculentus – (P. lessonae × P. ridibundus)
- Pelophylax kl. grafi – (P. perezi × P. ridibundus)
- Pelophylax kl. hispanicus – (P. bergeri × P. ridibundus / P. kl. esculentus)
Jegyzetek
- ↑ Snell, Tetteh & Evans. Phylogeography of the pool frog (Rana lessonae Camerano) in Europe: Evidence for native status in Great Britain and for an unusual postglacial colonization route., 41-51. o. (2005)
- ↑ Dusoulier & Gouret. Le complexe des grenouilles vertes : casse-tête systématique et biogéographique, 3-14. o.
- ↑ Dubois. Notes sur la classification des Ranidae (Amphibiens anoures), 305-352. o.
- ↑ Leszek Berger. Systematics and hybridization in European green frogs of Rana esculenta complex, 1-10. o. (1973. június 24.) .
- ↑ Jean Lescure. Note explicative à la liste taxinomique actualisée des Amphibiens et Reptiles de France
- ↑ a b (2007) „Paraphyly of Chinese Amolops (Anura, Ranidae) and phylogenetic position of the rare Chinese frog, Amolops tormotus” (PDF). Zootaxa 1531, 49–55. o. [2010. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b Bryan L. Stuart (2008). „The phylogenetic problem of Huia (Amphibia: Ranidae)” (PDF). Molecular Phylogenetics and Evolution 46 (1), 49–60. o. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.ympev.2007.09.016. PMID 18042407. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
- ↑ a b Pelophylax. Amphibian Species of the World version 6.0, 2009. február 12. (Hozzáférés: 2009. március 22.)
Források
- Amphibian Species of the World 6.0
- ITIS szerinti rendszerbe sorolása
- A Pelophylax Archiválva 2020. július 25-i dátummal a Wayback Machine-ben az Amphibiaweb oldalon
- Fitzinger, 1843 : Systema Reptilium, fasciculus primus, Amblyglossae. Braumüller et Seidel, Wien, p. 1-106. (eredeti publikáció).
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
