Platinotípia

A platinotípia (avagy platinanyomat, platinakép) fényképészeti eljárás, amelyet 1873-ban találtak fel. Használata az első világháború után a platina árának erős emelkedése miatt visszaszorult. A fenti okból manapság hasonló módszerrel inkább palládiumból vagy platina-palládium keverékéből álló képek készülnek.

Története

William Willis használta először az eljárást, amely többféle metódussal állítható elő. Lényege, hogy a fényérzékeny anyaga szerves vas-só, mely a processzus során platinaszemcsékből álló képet hoz létre. Az eljárás nem különösebben volt elterjedt, mert az exponáláshoz érzékenyített papír, vagyis a film csak korlátozott ideig maradt felhasználható, és hozzájutni is csak drágán lehetett.^[1]

Jellemzői

A végeredmény rendkívül tartós (mivel a platina egy kifejezetten stabil fém) és igényes,^[1] azonban előállítása igen drága. A színárnyalatai a szürkétől a mélyfeketéig terjednek, melyből az ezüstös szürke árnyalatok dominálnak, de a barna is felfedezhető. Árnyalatokban gazdag képet ad.

Fotográfusok, akik alkalmazták

• Alfred Stieglitz^[2][3]
• Tom Sandberg
• Manuel Álvarez Bravo
• Gertrude Käsebier

Források

• Archaltfotokonzerv – Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Platinotípia témájú médiaállományokat.

• The Platinum Printing Process (angolul)
• The Platinum Print (angolul)
• YouTube – The Platinum Print: Photographic Processes (angolul)