Rolf Maximilian Sievert : Élete és munkássága, Fordítás, Források Wikipédia, a szabad enciklopédia

Rolf Maximilian Sievert

Rolf Maximilian Sievert

Életrajzi adatok
Született	1896. május 6. Stockholm, Svédország
Elhunyt	1966. október 3. (70 évesen) Stockholm
Ismeretes mint	fizikus egyetemi oktató
Nemzetiség	svéd
Szülei	Max Sievert
Iskolái	Uppsalai Egyetem Karolinska Intézet Royal Institute of Technology
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Karolinska Institutet, Kungliga Tekniska högskolan (Stockholm), Uppsala universitet
Pályafutása
Szakterület	fizikus
Kutatási terület	ionizáló sugárzás biológiai hatásai
Tudományos fokozat	professzor (1941-től), egyetemi docens (1919-től)
Jelentős munkái	Sievert kamra, Sievert integrál
A Wikimédia Commons tartalmaz Rolf Maximilian Sievert témájú médiaállományokat.

Rolf Maximilian Sievert (ˈrɔlf maksɪmˈiːlɪan ˈsiːvəʈ (Stockholm, 1896. május 6. – Stockholm, 1966. október 3.) svéd orvosi fizikus. Jelentősen hozzájárult az ionizáló sugárzás emberi szervezetre gyakorolt hatásainak megismeréséhez, a sugárvédelem úttörője volt. Sievert számos sugárdózis mérő műszert talált fel, a legszélesebb körben ismert ezek közül a Sievert kamra. Munkásságának elismeréseképpen az 1979-es 16. Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia róla nevezte el a dózisegyenérték SI-mértékegységét (sievert, jele: Sv).

Élete és munkássága

Rolf Sievert Svédországban, Stockholmban született, a vállalkozó Max Sievert fiaként. 1914-ben az érettségit követően a Karolinska Intézetben folytatta tanulmányait, majd 1915-től 1916-ig a Kungliga Tekniska högskolan hallgatója volt. 1919-ben az Uppsalai Egyetemen megszerezte a Master of Science (MSc) fokozatot. Ugyanebben az évben egyetemi docens a Stockholmi Egyetemen. Sievert felvette a kapcsolatot a radiológusokkal, és felajánlotta nekik az együttműködését, annak érdekében, hogy megoldják a sugár-diagnosztikával és kezeléssel kapcsolatban felmerült fizikai problémákat.

1924 és 1937 között a svédországi Radiumhemmet fizika laboratóriumának vezetője volt; majd 1937-től a Karolinska Intézet sugárfizikai részlegének tanszékvezetője. 1941-től a sugárfizika professzora. Úttörő szerepet játszott a sugárdózis mérésének területén, különösen annak diagnosztikai, illetve rák-kezelési felhasználását illetően. A későbbi éveiben figyelmét az alacsony dózisú, ismételten bekövetkező sugárzás biológiai hatásainak kutatására összpontosította. 1964-ben megalapította a Nemzetközi Sugárvédelmi Társaságot, melynek egy ideig elnöke is volt.

1965-ös nyugdíjba vonulásától, 1966-ban bekövetkezett haláláig nagyon aktív szerepet vállalt az érdeklődési területének - sugárdózis mérés és sugárvédelem - nemzeti és a nemzetközi együttműködésében, melynek úttörője volt.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rolf Maximilian Sievert című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rolf Sievert című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.