Zeno Welser von Welsersheimb : Életpályája, Emlékezete, Források Wikipédia, a szabad enciklopédia

Zeno Welser von Welsersheimb

Gróf Welsersheimb Zénó

Született	Zeno Welser von Welsersheimb 1835. december 1. Laibach
Elhunyt	1921. február 2. (85 évesen) Tab
Állampolgársága	osztrák (–1867) Ciszlajtánia
Nemzetisége	osztrák
Házastársa	Karoline Freiin Roden von Hirzenau
Gyermekei	Otto Graf Welser von Welsersheimb Emma Welser von Welsersheimb
Szülei	Leopold Kaspar Vincenz Graf Welser von Welsersheimb, Antonia Gräfin Szapary
Foglalkozása	katonatiszt politikus
Tisztsége	az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1889. december 28. – )
Kitüntetései	Aranygyapjas rend lovagja (1896)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gróf Welsersheimb Zénó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gróf Welser Welsersheimb Zénó (Laibach, 1835. december 1. – Tab, 1921. február 2.) osztrák honvédelmi miniszter.

Életpályája

Apja, gróf Leopold Welsersheimb (1793 – 1874) híres augsburgi Welser patrícius családból származott. Felesége Roden Katalin, Hadik Júlia és báró Roden Ferenc császári és királyi kamarás, tábornok leánya volt. Zénó gróf 1859-ben kapitányi rangban elvégezte a Katonai Akadémiát. 17 évesen kadétként lépett a katonai szolgálatba, 1853-ban hadnagy lett, 1857-ben kapitány. 1866-ig részt vett őrnagyi rangban, az olaszországi hadjáratokban. A déli hadseregben Albrecht főherceg tábornagy szárnysegédjeként harcol. Gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán. Mint katonai attasé az osztrák-magyar katonai hírszerzés, a Nyilvántartó Iroda keretében az osztrák követségnél tevékenykedett Párizsban 1870-ig, majd hasonló rangban kinevezték az osztrák-magyar követségre Berlinben. Itt 1875-ig maradt, majd visszatért az aktívabb katonai pályára.

1880-ban a Horst kabinet bukása után gróf Taffe miniszter kinevezte osztrák honvédelmi miniszterré. Ezt a pozíciót nyugdíjazásáig megtartotta. 1887-től a 21. számú Abensberg és Traun gróf-féle gyalogezred tulajdonosa és főrendi ház tagja volt. 1890-től táborszernaggyá nevezték ki. Miniszterként mindig a hadsereg politikamentességét hangsúlyozta.

1896-ban lett az Aranygyapjas rend tagja, majd 1902-ben 50 évi szolgálat után a Leopold Rend Nagykeresztjével tüntették ki. Miután 1905-ben nyugdíjba vonult, családjával Tabon élt. Itt érte a halál 1921. február 2-án.