PT–76

PT–76

Kijevben kiállított PT–76-os harckocsi

Fejlesztő ország	Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Gyártó	Volgográdi Traktorgyár
Gyártási darabszám	több mint 3000
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 fő
Hosszúság	7,625 m
Szélesség	3,14 m
Magasság	2,195 m
Tömeg	5,3
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	6–15 mm
Elsődleges fegyverzet	1 darab 76,2 mm-es D–56T típusú huzagolt csövű harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet	1 darab 7,62 mm-es SZGMT géppuska (lövegcsővel párhuzamosítva)
Műszaki adatok
Motor	V–6 dízelmotor
Teljesítmény	240 LE
Felfüggesztés	torziós rugók
Sebesség	44 km/h (műúton) km/h
Hatótávolság	240–260 km km
A Wikimédia Commons tartalmaz PT–76 témájú médiaállományokat.

A PT–76 (oroszul: ПТ – плавающий танк, magyar átírásban: plavajuscsij tank, magyarul: úszó harckocsi, a 76-os szám a beépített ágyú űrméretére utal) a Szovjetunióban az 1950-es évek elején kifejlesztett és hadrendbe állított úszó harckocsi, melyet felderítésre és tűztámogatásra alkalmaztak. Nagy mennyiségben gyártották, a Szovjetunión és a Varsói Szerződés tagállamain kívül számos más országban is elterjedt volt. A Szovjet Hadseregben 1951-ben rendszeresítették. A Magyar Néphadsereg is szolgálatba állította. A Volgográdi Traktorgyár (VTZ) és a leningrádi Kirov Gyár (LKZ) gyártotta 1953–1969 között. A páncéltestet alapul véve több más harcjárművet alakítottak ki belőle, így a PT–os alváza szolgált alapul a BTR–50 páncélozott szállító járműnek, az ASZU–85 légideszant önjáró páncéltörő lövegnek és az MT–LB könnyű páncélozott vontatónak. Több rendszeresítő országban a harckocsin alapuló saját változatot fejlesztettek ki.

Története

Előzmények

A második világháború előtti években a Szovjetunió rendelkezett a legnagyobb úszóharckocsi-parkkal (T–37A, T–38, T–40). Ezek a második világháború kitörésekor azonban már elavultnak számítottak, többségük pedig a háborúban elpusztult. A Szovjet Hadsereg rendelkezett ugyan úszó szállítójárművekkel, ám a tűztámogatásra is képes úszó harcjárműveket csak a háborút túlélt elavult úszó harckocsik jelentették. Az európai hadszíntér földrajzi sajátossága, a vizekkel erősen tagolt felszín miatt az 1940-es évek végére egyre erősebb igény mutatkozott a Szovjetunióban az úszóképes harcjárművek iránt. Különösen szükségessé tette ezt az a körülmény, hogy az erősödő hidegháború egyik fő hadszínterének a közép-európai térség ígérkezett.

Az úszó harckocsi kifejlesztésére tett első próbálkozás közvetlenül a második világháború után történt. 1946-ban a 112. sz. Krasznoje Szormovo gyárat bízták meg egy úszó harckocsi és egy úszóképes páncélozott szállító jármű kifejlesztésére. A Krasznoje Szormovo ugyan hajógyár volt, de a háború alatt harckocsikat is gyártottak ott, így a harcjárművekkel kapcsolatos gyártási tapasztalata is volt. Az R–39 és R–40 jelzésű járművek tervezése 1946-ban kezdődött el, a prototípusok pedig 1948-ra készültek el. A járművek a vízben kiereszthető hajócsavarral közlekedtek, a kormányzásra pedig hagyományos kormánylapát szolgált. A harcjárművek az elvégzett tesztek alapján igen rossz teljesítményt mutattak. A járművek a háború előtti úszó harckocsik és harcjárművek képességeit nem haladták meg. Gyenge volt a páncélzatuk, rossz volt a vízben a stabilitásuk, alacsony a sebességük. Az R–39 harckocsi ráadásul a próbák során egy alkalommal elsüllyedt. A sikertelenségek hatására a Krasznoje Szormovo gyárban felhagytak az úszó harcjárművek fejlesztésével, ráadásul az úszó harckocsik programját kitüntetett figyelemmel kísérő Sztálin elégedetlensége nyomán felelősségre vonásra is sor került (leváltották a gyár igazgatóját és a főkonstruktőrt).

Jelenleg (2020-ban) a Budai Várnegyedben, a Kapisztrán téren, a Hadtörténeti Múzeum mögötti szabad területen áll egy példány.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Források

M. Barjatyinszkij: Plavajuscsij tank PT–76, 2004/1. különkiadás

További információk

www.tanks-encyclopedia.com (angolul)

Sablon:A második világháború utáni szovjet, orosz és ukrán harcjárművek

A második világháború utáni szovjet, orosz és ukrán harcjárművek

Harckocsik

T–10 · T–54 · T–55 · PT–76 · T–62 · T–64 · T–72 · T–80 · T–84 · T–90

Páncélozott szállító harcjárművek

Lánctalpas	BTR–50 · MT–LB · MT–LBu · BTR–D · PTSZ
Gumikerekes	BTR–3 · BTR–4 · BTR–40 · BTR–60 · BTR–70 · BTR–80 · BTR–90 · BPM–97 · BTR–94 · BTR–152

Gyalogsági harcjárművek

BMP–1 · BMP–2 · BMP–3 · BMD–1 · BMD–2 · BMD–3 · BMD–4 · BTR–T · BMPT · BRDM–1 · BRDM–2

Önjáró tüzérség

Ágyúk és tarackok	2SZ1 · 2SZ3 · 2SZ4 · 2SZ5 · 2SZ7 · 2SZ9 · 2SZ19 · 2SZ23 · 2SZ31 · ASZU–57 · ASZU–85
Rakétasorozat-vetők	BM–14 · BM–21 · BM–24 · BM–25 · BM–27 · TOSZ–1 · BM–30
Rakéták	Luna–M · 9K79 Tocska (SS–21 Scarab) · 9K714 Oka (SS–23 Spider) · 9K720 Iszkander (SS–26 Stone)

Önjáró légvédelmi rendszerek

Gépágyús	BTR–40A · BTR–152A · ZSZU–57–2 · ZSZU–23–4 · 2K22 Tunguszka (SA–19 Grison) · Pancir–SZ1 (SA–22 Greyhound)
Rakétás	2K11 Krug (SA–4 Ganef) · 2K12 Kub (SA–6 Gainful) · 2K22 Tunguszka (SA–19 Grison) · 9K31 Sztrela–1 (SA–9 Gaskin) · 9K33 Osza (SA–8 Gecko) · 9K35 Sztrela–10 (SA–13 Gopher) · 9K37 Buk (SA–11 Gadfly) · 9K330 Tor (SA–15 Gauntlet) · SZ–300 (SA–10 Grumble) · Pancir–SZ1 (SA–22 Greyhound)