Grginac

Grginac
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Veliko Trojstvo
Jogállás	falu
Irányítószám	43226
Körzethívószám	(+385) 43
Népesség
Teljes népesség	171 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	150 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 54′ 53″, k. h. 16° 53′ 55″45.9147, 16.898645.914700°N 16.898600°EKoordináták: é. sz. 45° 54′ 53″, k. h. 16° 53′ 55″45.9147, 16.898645.914700°N 16.898600°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Grginac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Veliko Trojstvo községhez tartozik.

Fekvése

Belovártól légvonalban 4, közúton 6 km-re északkeletre, községközpontjától 4 km-re délnyugatra, a Bilo-hegység nyugati lejtőin, a Bjelovacka- és Dobrovita-patakok közötti magaslaton fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a középkorban is lakott volt. A tatárjárás pusztítása után a közelében földvárat emeltek, melyről a grginaci vasútállomástól 400 méterre, a Bellovacka-patak és a Lug nevű erdő között zajlott régészeti feltárások során nyertek bizonyságot. Régészeti lelőhelyek és főként kerámia leletek találhatók találhatók a területén több helyen, így Milan Grbačić grginaci udvarházánál, valamint Antun Remenarić, valamint M. és J. Grbačić földbirtokán, továbbá a Bjelovacka és Dobrovita patakok közén is. A térséget 16. század végén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.

A mai falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Gerginczi” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gerginecz” néven szerepel.^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gerginecz” néven 10 házzal, 66 katolikus vallású lakossal találjuk.^[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 160, 1910-ben 337 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 59%-a horvát, 35%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 75%-a horvát, 17%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 231 lakosa volt.

Lakossága

Nevezetességei

Középkori földvár maradványai a grginaci vasútállomástól 400 méterre, a Bellovacka-patak és a Lug nevű erdő között.

Egyesületek

A település önkéntes tűzoltóegyletét 2005-ben alapították.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• A község rendezési terve (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)