Kővárberence

Kővárberence (Berința)
Régi görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Kápolnokmonostor
Rang	falu
Községközpont	Kápolnokmonostor
Irányítószám	437101
SIRUTA-kód	107751
Népesség
Népesség	633 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	242 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 40′ 37″47.540669, 23.67692947.540669°N 23.676929°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 40′ 37″47.540669, 23.67692947.540669°N 23.676929°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Kővárberence település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Nagybányától délkeletre, Kővárfüred és Kápolnokmonostor közt fekvő település.

Nevének eredete

Nevét a szláv bernica, bernye szóból eredőnek tartják, mely magyar nyelven az iszap, sár szónak felel meg.

Története

Kővárberence nevét 1405-ben említették először az oklevelek Berencha néven.

1424-ben Berenche, 1470-ben Berencze, 1475-ben Berencher néven írták.

Berene Kővárhoz tartozó "oláh" falu volt, 1405-ben Zsigmond király Kővárt tartozékaival együtt Balk fiainak; Demeternek, Sandrinnak és Drág fiainak Györgynek és Sandrinnak adományozta tartozékaival és ottani vámjával együtt.

1424-ben a birtokon való osztozáskor Berence Balk fiainak Jánosnak és Lászlónak jutott.

1470-ben Mátyás király a birtokot elvette Bélteky Sandrin fiától Mihálytól, mivel az feleségét megölte, e vétségéért összes birtokait elkobozta és Drágffy Miklós fiának bertalannak adta.

1556-ban a Drágffyak kihalása után Izabella királyné Berencét bátori (ecsedi) Báthori György tárnokmesternek, nejének Báthory Annának és fiuknak Istvánnak (†1605) adományozta, majd Lónyay Menyhért, Bethlen Gábor, majd Sándor Mátyás, később a Teleki család birtoka volt.

1809-ben a gróf Mikes és Teleki család volt a főbb birtokosa.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.

1910-ben végzett népszámláláskor 987 lakosa volt, ebből 18 magyar, 25 német, 934 román volt, melyből 221 görögkatolikus, 734 görögkeleti, 32 izraelita volt.

Nevezetességek

• Görög keleti templom
• Görögkatolikus templom – Szent Miklós tiszteletére szentelve, három harangját az 1850-es években Kolozsváron öntötték. Anyakönyvet 1858-tól vezetnek.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  

Jegyzetek