Alsóróna

Alsóróna (Rona de Jos)
Az alsórónai fatemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Alsóróna
Rang	községközpont
Irányítószám	437245
SIRUTA-kód	108623
Népesség
Népesség	1928 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	< 3 (2011)
Népsűrűség	80,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	22 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 55′ 12″, k. h. 24° 01′ 11″47.92, 24.01972222222247.920000°N 24.019722°EKoordináták: é. sz. 47° 55′ 12″, k. h. 24° 01′ 11″47.92, 24.01972222222247.920000°N 24.019722°E
Alsóróna weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóróna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsóróna (románul: Rona de Jos, jiddisül אונטר-רינה) falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Máramarosszigettől 15 kilométerre keletre, a Róna-patak partján fekszik.

Története

Nevét patakjáról kapta. 1360-ban Rona, 1373-ban Rohina, 1390-ben Also Rouna, Alsorowna, 1480-ban Alsorona néven írták. Első említésekor a szaploncai nemesek közé tartozó Ladomér birtokolta. 1402-ben Balk és Drág fiai kapták meg, majd nemsokára az Urmezei családé lett. Pár év múlva ismét a szaploncaiak kezén találjuk. Közülük származtak a későbbi alsórónai kisnemesek: a Pap, Rónai, Stan és Tivadar család. Egy 1482-es határjárás szerint határához tartozott a Fekete-Tisza bal partja egészen Körösmezőig. Amikor azonban az alsórónai nemesek 1547-ben érvényesíteni kívánták jogukat erre a területre, a rónaszéki kamarások tiltakoztak. Az újabb eljárás során tanúkihallgatást kellett róla tartani, hogy melyik a Fehér- és melyik a Fekete-Tisza. A per végén a kincstár 175 forintot fizetett az alsórónaiaknak, aminek fejében lemondtak egészen Galíciáig terjedő egykori birtokaikról. Ortodox szerzetesi közösségét 1652 előtt alapították az Iriștea nevű helyen. A 18. század elején fatemplomát felgyújtották.^[1] Nemesi rétege mellett jobbágyok lakták, akik a Rónaszéken bányászott sót fuvarozták. 1848-ban görögkatolikus papja, Karácsonyi János László nemzetőrtisztként szolgált. 1838-ban már zsinagógája volt. Zsidó lakossága vallásilag a máramarosszigeti haszid Teitelbaum rabbikhoz kötődött.^[2]

1838-ban 666 görögkatolikus és 209 zsidó vallású lakosa volt.^[3]

1910-ben 2042 lakosából 1624 volt román és 404 német (jiddis) nemzetiségű; 1638 görögkatolikus és 404 zsidó vallású.

2002-ben 2110 lakosából 2069 volt román, 21 cigány és 18 ukrán nemzetiségű; 1857 ortodox, 83 evangéliumi keresztény, 79 görögkatolikus és 39 adventista vallású.

Látnivalók

• Az Istenanya születése ortodox (korábban görögkatolikus) fatemplom 1639 és 1655 között, tölgyfából épült. Az előbbi datálásra a dendrokronológiai vizsgálatok utalnak, az utóbbira pedig a pronaoszban található évszám. Egy másik felirat az 1720-as évet örökíti meg, ez valószínűleg a tatárok 1717-es pusztítása utáni helyreállítás dátuma. Szentélye négyszög záródású. Belső festése 1793-ból való, nagyrészt megőrződött. Ikonosztázát 1817-ben a dragomérfalvi Ioan Plohod készítette.

Jegyzetek

Források

• Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
• www.romanianmonasteries.org (angolul)