Disznópataka

1910-ig ez volt a neve a ma ugyancsak Máramaros megyében fekvő Lápospataka falunak!

Disznópataka (Valea Stejarului)
Táj Disznópataka közelében
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Farkasrév
Rang	falu
Községközpont	Farkasrév
Irányítószám	437366
Körzethívószám	0x62
SIRUTA-kód	106666
Népesség
Népesség	406 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	–
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 52′ 28″, k. h. 23° 59′ 22″47.874414, 23.98952847.874414°N 23.989528°EKoordináták: é. sz. 47° 52′ 28″, k. h. 23° 59′ 22″47.874414, 23.98952847.874414°N 23.989528°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Disznópataka, 1901-ig Disznópatak (románul: Valea Stejarului, 1963-ig Valea Porcului, jiddisül סאנאפאטאק) falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Máramarosszigettől 12 kilométerre délkeletre, dombvidéken fekszik. Házai a domboldalba vágott mesterséges teraszokra épültek.

Nevének eredete

Magyar és korábbi román neve azonos jelentésű, és eredetileg a falu patakjára vonatkozott (1390-ben riuuli Dyznopatak). Magát a falut először 1387-ben említették (Dyznopataka). Román nevét esztétikai megfontolásból változtatták meg a maira, amely 'Tölgypataká'-t jelent. (A korábbi és az új név a makkoltatáson keresztül összefügg egymással.)

Története

Valószínűleg a váncsfalvi Váncsok telepítették a 14. században, román lakossággal. 1387 előtt egy ideig Kusalyi Jakcs család birtoka volt, akkor a királyé lett. A 15. század elején a Váncsfalviak birtokolták. Végig kizárólag jobbágyfalu maradt.

1913-ban pár évre Farkasrévhez csatolták.^[1] 1918 novemberében a község önálló köztársasággá kiáltotta ki magát, a következő szavakkal: „Senkitől sem kérünk semmit és nem is akarunk adni semmit senkinek!” Az akkori parókus lelkész (Iuliu Ardelea) által lejegyzett iratot ma is őrzik a faluban. A köztársaság 1919. január 17-ig állt fenn, amikor a román hadsereg egy szakasza véget vetett a település önállóságának.

Az elmaradott, világtól elzárt faluban tartották nyilván a második világháború előtt a legtöbb analfabétát Máramaros megyében: a lakosság 86,5%-át. A korábban görögkatolikus lakók nagy része már 1924-ben áttért az ortodox vallásra, a görögkatolikus egyház megszüntetése után pedig a többiek is ortodox vallásúak lettek.^[2]

1838-ban 380 görögkatolikus és 16 zsidó vallású lakosa volt.^[3]

1900-ban 517 román anyanyelvű lakosából 489 volt görögkatolikus és 28 zsidó vallású.

2002-ben 546 lakosából 545 volt román nemzetiségű; 533 ortodox vallású.

Nevezetességek

• A régebbi ortodox fatemplom eredetileg 1630-ban épült. 1780-ban átépítették. Az eredetileg négyszög alaprajzú szentély karcsúbb és sokszöges záródású lett, illetve ekkor emelték tornyát is. Belső festését talán a galíciai Szimeon Hapka készítette 1809-ben. 1830-ban és 1976-ban felújították. A faluban áll még egy 1990-ben emelt fatemplom is.
• Faragott máramarosi kapuk.

Jegyzetek

Források

• Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
• Teofil Ivanciuc: Republica Autonomă Valea Porcului. Gazeta de Maramureș
• A régi fatemplom ismertetése (románul)

További információk

• Faépítmények Disznópatakán (németül)
• Képek a faluról

Képek