Taracköz

Taracköz (Тересва)
Taracköz címere Taracköz zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Técsői járás (2020–) Técsői járás (–2020)
Község	Taracköz község
Rang	település városi jellegű település Ukrajnában
Irányítószám	90564
Népesség
Teljes népesség	7589 fő (2019. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	615,99 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	235 m
Terület	12,32 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 23° 41′ 57″48, 23.69916666666748.000000°N 23.699167°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 23° 41′ 57″48, 23.69916666666748.000000°N 23.699167°E
Taracköz Pozíció Kárpátalja térképén
Taracköz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Taracköz témájú médiaállományokat.

Taracköz (ukránul: Тересва) település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Fekvése

Técsőtől keletre, a Tisza és a Tarac összefolyásánál, Nagykirva és Szentmihálykörtvélyes közt fekvő település.

Története

Taracköz nevét 1336-ban említette először oklevél. 1378-ban Tarazkus, 1389-ben Taraz, 1495-ben Taraczkewz, 1610-ben Taraczköz néven írták.

A Tisza és a Tarac (Taracz) összefolyásánál fekvő falu a 14. század közepén keletkezett és a Balk nemzetség birtokai közé tartozott, később pedig a szentmihálykörtvélyesi kolostor tulajdona lett, majd egy ideig királyi birtok volt, ezután pedig a Drágffyak kapták meg. 1373-ban Szász vajda fiainak birtoka volt, majd 1419-ben Irholci Tatul kapta meg. A Tatulok kihaltával a Dolhaiaké, majd leányágon a Kornisoké lett.

A 17. században a Budai, Kölcsei, Szécsényi, Sztojka családok osztoztak meg a birtokon. A Rákóczi-szabadságharc alatt elnéptelenedett faluba német telepesek érkeztek.

1910-ben 1614 lakosából 210 magyar, 339 német, 1053 ruszin volt. Ebből 105 római katolikus, 1103 görögkatolikus, 358 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Taracvizi járásához tartozott, járási székhelyként.

A település közelében folyt el a Tisza, ami a közeli máramarosi sóbányáknak köszönhetően fontos sószállító út volt. Az itteni lakosok közül is sokan éltek sószállításból, amelyet vagy szekéren szállítottak, vagy tutajokon úsztattak le a Tiszán, de vízi úton szállították a környék ártéri gyümölcsöseiben megtermett szilvát, almát, vagy aszalt gyümölcsöt is a távolabbi vidékek piacaira.

Közlekedés

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal, melyből itt ágazik ki a romániai Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.

Jegyzetek