Koljane

Koljane
A dragovići pravoszláv monostor
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Vrlika
Jogállás	falu
Irányítószám	21236
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	21 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	477 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 52′ 37″, k. h. 16° 30′ 32″43.877, 16.50943.877000°N 16.509000°EKoordináták: é. sz. 43° 52′ 37″, k. h. 16° 30′ 32″43.877, 16.50943.877000°N 16.509000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Koljane falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrlikához tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 41, közúton 62 km-re északra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 16 km-re délkeletre, a Dinári-hegység és a Peruča-tó között fekszik. Településrészei Bračev Dolac, Brdo Koljansko, Bukov Dolac, Dragović, Gornje Koljane, Klenovci, Ograde, Podgradina, Pometenik, Privija, Rastoka, Vukov Dolac és Vukovića Most.

Története

Koljane területén már a római korban éltek emberek. Ezt igazolják az itt előkerült leletek. Római kori feliratos köveket találtak a gornje koljanei Crkvinán, valamint a Klanac nevű helyen Jovan Denić szőlőhegyi birtokán.^[2] A horvátok a 7. században érkeztek erre a vidékre. A crkvinai háromhajós templomot már ők építették a 9. században. A templom körül a középkorban is igen jómódú település állt. Ezt jelzik az itt feltárt, rendkívül gazdag mellékletekkel rendelkező sírok. A település feltehetően a 15. század végén és a 16. század elején őt ért sorozatos török támadásokban pusztult el. Területe 1688-ban Knin velencei ostromával egy időben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően Boszniából és Hercegovinából érkezett új keresztény lakosság, köztük mintegy háromszáz pravoszláv család települt át Vrlika környékére. Ők voltak a mai lakosság ősei. Az 1714-ben kitört velencei-török háború során rövid időre újra török kézre került, de a háború végén 1718-ban az új határt már a Dinári-hegységnél húzták meg és ezzel végleg velencei kézen maradt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 1275, 1910-ben 2028 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ekkor lakosságának 90 százaléka szerb, 6 százaléka horvát nemzetiségű volt. Lakói hagyományosan mezőgazdaságból, állattartásból éltek. A délszláv háború során szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak, horvát lakossága elmenekült. 1995. augusztus 6-án a „Vihar” hadművelet során foglalták vissza a horvát csapatok. Ekkor a szerb lakosság menekült el a faluból. Lakossága 2011-ben mindössze 21 fő volt.

Lakosság

Nevezetességei

• A dragovići településrészen álló monostort valószínűleg 1395-ben emelték. A török 1480-ban elpusztította és elűzte a szerzeteseket. Ezután a romok húsz évig magányosan álltak, majd újjáépítették őket. 1590-ben a török támadások hatására a szerzetesek újra elhagyták és Magyarországra, a Tolna vármegyei Grábócon felépített pravoszláv kolostorukba menekültek. 1694-ben Nikodim Busović püspök felszólítására visszatértek és az épületeket újjáépítették. Négy évvel később azonban újra el kellett hagyniuk a monostort és Bribirben leltek menedékre. A karlócai béke után 1699-ben a térség velencei uralom, alá került a szerzetesek újra visszatérhettek. Az instabil talaj és a nedvesség miatt azonban a monostort már új helyen, a Vinogradinak nevezett helyen építették fel újra. A monostor új templomát 1777-ben kezdték építeni, de az építés csak 1866-ban fejeződött be. Felszentelése 1867. augusztus 20-án történt. A Peruča-tó vízzel való feltöltése során 1954-ben az egész épületegyüttest elárasztották és ma csak alacsony vízállás esetén láthatók a falak maradványai. Az 1960-as években a régi kolostor helyétől délkeltre fekvő magaslaton újra felépítették. A monostornak gazdag könyvtára és kincstára van.
• Gornje Koljane területén található a Crkvina nevű régészeti lelőhely,^[5] melyet mára részben a Peruča-tó vizével árasztottak el. A helyet az egyik legjelentősebbnek tartják a kora középkori horvát állam települései közül. A 19. század végén és a 20. század elején amatőr régészek egy 9. századi háromhajós templom maradványait ásták ki. Ókeresztény és a római időkből származó régészeti leletek is előkerültek a templom körül pedig egy nagyobb középkori temető egy részét tárták fel. A templom falában több római feliratos követ is találtak. Megtalálták a templom oltár elő építményének növényi és állati motívumokkal díszített töredékeit.^[6] A 2007-ben szakemberek által végzett régészeti feltárások során a templom körül 52 sírt találtak, melyeket a bennük talált leletek (ezüst és arany ékszerek, fülbevalók, karkötők, gyűrűk) alapján a késő középkorra kelteztek. A leletek arról árulkodnak, hogy az itteni lakosság különösen jómódú volt. Az egyik sírban különösen értékes lelet, kilenc darab, a 14. század közepéről és második feléből származó pénzérme került elő.^[7]
• A falu északkeleti oldalán, a falu felett található Bodrožića gradina (411 m) őskori erődje. Az erőd meghatározó stratégiai helyen épült, ahonnan a Cetina-folyó felső folyásának tágabb területe ellenőrizhető volt. Az ovális, lapos fennsíkon található erőd méreteivel (körülbelül 340 x 110 m), a nagyméretű erődök közé sorolható. Az itt talált leletek között őskori kerámia töredékei (Ma a sinji Cetina-régió múzeumában őrzik) és egy kőbalta (a spliti Régészeti Múzeumban őrzik) került elő. Don Frane Bulić adatai szerint ősi kőtöredékeket (feliratok, urnák, domborművek) is találtak a domboldalon, amelyeket később Gornji és Donji Koljani házaiba építettek be.^[5]
• A Bodrožić-hegytől délkeletre, a Podi-fennsíkon nagy számban találhatók olyan őskori kőhalmok, amelyek nagy valószínűséggel az itteni erődített településhez tartoztak. A Bodrožić gradina keleti lejtőin, a Reljina ograda nevű helyen állt a Castetum Herona, a Cetina felső szakaszának egyik legnagyobb ősi települése. Egy ősi település épületeinek és utcáinak maradványai körülbelül 400 x 250 m-es területen láthatók.^[5]

Jegyzetek

Források

• Vrlika város hivatalos oldala (horvátul)
• A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
• Petar Stanić: Rimski spomenici Vrličke okolice u Dalmaciji. (horvátul)
• A spliti régészeti múzeum honlapja (horvátul)
• Hrvatska enciklopedija: Koljane (horvátul)
• A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja – A dragovići monostor (horvátul)

További információk

• Vrlika turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja – A vrlikai parókia (horvátul)
• Ante Jurčević: Groblje na Crkvini u Gornjim Koljanima – istraživanja godine 2007. (horvátul)
• Ante Jurčević: The Cemetery at Crkvina in Gornje Koljane – Research conducted in 2007 (angolul)